Helyes szellőztetés penész ellen: mennyi párát termel a lakás, és mennyit visz el egy ablaknyitás

A penészes falra adott leggyakoribb tanács — „szellőztessen többet” — önmagában nem tanács, hanem egy irány megjelölése mennyiség nélkül. A helyes szellőztetés penész ellen ugyanis nem azon múlik, hogy szellőztetünk-e, hanem azon, hogy <em>mennyit</em>, <em>mikor</em> és <em>milyen ablakállásban</em>, mert a három paraméter mindegyike nagyságrendekkel változtatja az eredményt. Ez a cikk ezeket a mennyiségeket adja meg: a lakásban keletkező vízgőz forrásonkénti óránkénti mennyiségét, a mért légcsereszámokat különböző ablakállásoknál, és azt az egyszerű mérlegegyenletet, amelyből bárki kiszámolhatja, hogy a saját lakásában mennyi szellőztetésre van szükség.

A cikk lakossági olvasónak készült, de a számítások lépésenként, képlettel és behelyettesített értékekkel szerepelnek, hogy utána lehessen számolni. Előre elárulva a végeredményt: télen meglepően kevés szellőztetés elég a páratartalom kordában tartásához, egy enyhe, párás októberi napon viszont sokszor annyi kellene, amennyit ablaknyitással már nem lehet előállítani — és nyáron a szellőztetés bizonyos helyiségekben nem megoldás, hanem a probléma forrása. Aki a penészes falat kizárólag szellőztetéssel akarja megoldani, ezt a három esetet nem különbözteti meg.

1. Miért nem elég a „szellőztessen többet” tanács

A tanács mögött két, egymástól független hallgatólagos feltevés áll. Az első, hogy a lakás alap-légcseréje elhanyagolható, tehát minden szellőzés a felhasználó ablaknyitásából származik. A második, hogy a felhasználó képes annyit szellőztetni, amennyi szükséges. Mérési adatok mindkét feltevést árnyalják.

Németországban ebből szabályozási következtetés lett: a DIN 1946-6 szerint szellőztetési koncepciót kell készíteni, ha meglévő épületben az ablakok több mint egyharmadát kicserélik, vagy a tetőfelület több mint egyharmadát utólag légtömören lezárják. Magyarországon ilyen kötelezettség nincs. A 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet — amely 2023. november 1-jén a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet helyébe lépett — az épület energetikai jellemzőinek meghatározásában kezeli a szellőzést, de a nyílászárócseréhez nem rendel külön szellőzési vizsgálatot. Ennek gyakorlati következménye, hogy a lakó a legtöbb esetben nem kap semmilyen mennyiségi tájékoztatást arról, mennyit kellene szellőztetnie a cserét követően.

2. Abszolút és relatív páratartalom — a szellőztetés kulcsa

A szellőztetés kérdésének minden félreértése egyetlen fogalmi zavarra vezethető vissza: a relatív páratartalmat használjuk ott, ahol az abszolútat kellene. Négy mennyiséget kell elkülöníteni.

• <strong>Telítési gőznyomás (p_sat, Pa)</strong> — az a legnagyobb vízgőznyomás, amelyet a levegő adott hőmérsékleten elbír. <em>Kizárólag a hőmérséklettől függ.</em> Ez a szellőztetés teljes fizikájának alapja.
• <strong>Vízgőz parciális nyomása (p_v, Pa)</strong> — a levegőben ténylegesen jelen lévő vízgőz nyomása. Hőmérséklettől független; ez a diffúzió hajtóereje.
• <strong>Relatív páratartalom (φ, %)</strong> — a kettő hányadosa: φ = p_v / p_sat. Hőmérsékletfüggő <em>arány</em>, nem mennyiség. Két különböző hőmérsékletű levegő nedvességtartalmának összehasonlítására alkalmatlan.
• <strong>Abszolút vízgőztartalom (ν, g/m³)</strong> — hány gramm vízgőz van egy köbméter levegőben. <em>Ez a szám dönti el, hogy a szellőztetés visz-e ki vizet vagy behoz.</em>

A táblázat harmadik oszlopa mondja meg, miért működik a téli szellőztetés. A −5 °C-os, 85%-os relatív páratartalmú külső levegő abszolút vízgőztartalma 0,85 × 3,25 = 2,76 g/m³. Ugyanez a levegő a szobában 21 °C-ra felmelegedve nem vesz fel és nem ad le vizet, tehát továbbra is 2,76 g/m³-t tartalmaz — de ekkor már 18,31 g/m³-t bírna el, vagyis a relatív páratartalma 2,76 / 18,31 = 15,1%-ra esik. Köbméterenként további 9,14 grammot tud tehát felvenni, mielőtt elérné a 65%-os szintet.

3. A lakás páramérlege egy egyenletben

Állandósult állapotban a lakásban keletkező vízgőz mennyisége megegyezik a szellőzéssel elvitt mennyiséggel. Ez a mérleg egyetlen egyenletben felírható:

Átrendezve két, közvetlenül használható alak adódik. A belső vízgőztartalom, amely egy adott szellőztetés mellett beáll: ν_i = ν_e + G / (n · V). A szükséges légcsereszám, amellyel egy célértéket tartani lehet: n = G / (V · (ν_i,cél − ν_e)). Az egyenlet minden tagja mérhető vagy megbecsülhető, tehát a kérdés nem szemléleti, hanem számítási.

A páratermelés (G) forrásonként

Ebből felépíthető egy konkrét háztartás napi mérlege. A következő számítás a mi saját összeállításunk, a fenti egységértékekből és kimondott felvételekkel — nem mérés, hanem számítás, amelynek minden bemenő adata megkérdőjelezhető és kicserélhető.

Óránkénti átlagra átszámítva ez 5 655 / 24 = 236 g/h ruhaszárítás nélkül, és mintegy 333 g/h ruhaszárítással. Ez a G érték megy be a mérlegegyenletbe. Egy 75 m²-es, 2,6 m belmagasságú lakás légtérfogata V = 195 m³.

4. Lökésszellőztetés kontra bukóablak

A légcsereszám (n, h⁻¹) azt adja meg, hányszor cserélődik ki a helyiség teljes levegőtérfogata egy óra alatt. Az ablakállás szerinti értékekre a szakirodalomban sok táblázat kering, ezek nagy része azonban forrásmegjelölés nélküli. Mérésre visszavezethető adatot az alábbi vizsgálat ad.

A táblázat első üzenete nyilvánvaló: a bukóablak hétszer lassabban cserél levegőt, mint a teljesen nyitott. A második üzenet kevésbé az, és a szakmai szövegek is gyakran rosszul indokolják. Termodinamikailag ugyanis a levegőcsere energiaköltsége grammnyi eltávolított vízre vetítve mindkét esetben azonos: a 0,34 Wh/(m³·K) térfogati hőkapacitással számolva −5 °C-on és 21 °C-os szobában (0,34 × 26) / 9,14 = 0,97 Wh minden egyes gramm eltávolított vízre. A bukóablak tehát nem azért rosszabb, mert grammonként több energiába kerül.

A valódi különbség: a szerkezet hőkapacitása

A különbséget a helyiséget határoló felületek hőtárolása adja. Egy 20 m²-es, 2,6 m belmagasságú szoba levegőjének hőkapacitása: 52 m³ × 1,2 kg/m³ × 1 005 J/(kg·K) = 62,7 kJ/K, azaz 17,4 Wh/K. Ugyanennek a szobának a vakolat- és falfelülete, csak az első 3 centimétert számítva: 40 m² × 0,03 m × 1 600 kg/m³ × 1 000 J/(kg·K) = 1,92 MJ/K, azaz 533 Wh/K.

Ebből következik minden gyakorlati szabály. Öt perc alatt a levegő kicserélődik, a fal felülete viszont még alig hűl. Ötven perc bukóablak alatt viszont a levegő ugyanúgy kicserélődik, de közben a falfelület — különösen az ablak körüli káva és a szemöldök — több fokot hűl, és ezt a hőt utána vissza kell fűteni. Ráadásul a lehűlt kávafelület pontosan az a hely, ahol a penészfoltok a leggyakrabban megjelennek: a hidegebb felületen ugyanaz a helyiséglevegő magasabb felületi relatív páratartalmat eredményez.

Hány lökésszellőztetés kell egy nap?

A napi átlagos légcsereszám a szellőztetéssel és anélkül eltöltött idő súlyozott átlaga: n_összes = (n_alap · t_alap + n_szell · t_szell) / 24, ahol az idők órában értendők. Ötperces szellőztetéseknél, a mért 8,8 h⁻¹ értékkel, k darab alkalommal: n_összes = n_alap + (8,8 − n_alap) · k / 288.

5. Számítási példa: mennyi vizet visz ki öt perc téli szellőztetés

Legyen a szoba alapterülete 20 m², belmagassága 2,6 m, tehát V = 52 m³. A beltéri levegő 21 °C-os és 65% relatív páratartalmú. Odakint −5 °C van, 85% relatív páratartalommal. A számítás öt lépésben:

1. <strong>Beltéri telítési gőznyomás.</strong> p_sat(21 °C) = 610,5 · exp(17,269 · 21 / (237,3 + 21)) = 610,5 · exp(1,404) = 2 486 Pa.
2. <strong>Beltéri abszolút vízgőztartalom.</strong> p_v = 0,65 × 2 486 = 1 616 Pa; ν_i = 1 616 / (461,5 × 294,15) = 0,01190 kg/m³ = <strong>11,90 g/m³</strong>.
3. <strong>Kültéri telítési gőznyomás (jég feletti képlettel).</strong> p_sat(−5 °C) = 611,2 · exp(22,46 · (−5) / (272,62 − 5)) = 611,2 · exp(−0,4196) = 402 Pa. Ebből ν_sat = 3,25 g/m³, és ν_e = 0,85 × 3,25 = <strong>2,76 g/m³</strong>.
4. <strong>A hajtóerő.</strong> Δν = 11,90 − 2,76 = <strong>9,14 g/m³</strong>. Ennyi vizet visz ki minden kicserélt köbméter levegő.
5. <strong>A kicserélt levegőmennyiség.</strong> A mért n = 8,8 h⁻¹ értékkel, t = 5 perc = 1/12 óra: a kicserélődött hányad 1 − e^(−8,8/12) = 1 − 0,480 = <strong>52,0%</strong>, azaz 27,0 m³.

Keresztszellőztetésnél — két, egymással szemben lévő homlokzaton egyszerre nyitott ablaknál — a levegőcsere lényegesen gyorsabb. Mért légcsereszám hiányában ezt a felső korláttal érdemes megadni: teljes, 100%-os levegőcserénél 52 m³ × 9,14 g/m³ = <strong>475 g</strong> távozik. Egy ötperces téli szellőztetés tehát ebben a szobában 0,25 és 0,48 liter közötti vizet visz ki. Ez az a szám, amellyel a napi 5,7–8,2 literes háztartási páratermelést össze kell vetni.

A hőveszteség ugyanerre az ötperces szellőztetésre: 27,0 m³ × 0,34 Wh/(m³·K) × 26 K = 238 Wh, azaz 0,24 kWh. Ez az az energia, amellyel a beáramlott hideg levegőt vissza kell melegíteni. A teljes napi páraterhelés szellőztetéssel való elvezetése −5 °C-on 0,97 Wh/g × 10 000 g ≈ 9,7 kWh-t jelentene egy erősen terhelt háztartásban — ez a szellőzés valós, elkerülhetetlen energiaköltsége, és ez indokolja a hővisszanyerő létjogosultságát.

6. Miért nem működik nyáron ugyanúgy

A fenti számítás minden lépése azon áll, hogy Δν pozitív. Nyáron ez megfordulhat. Vegyünk egy párás júliusi napot: kint 24 °C és 80% relatív páratartalom. A telítési vízgőztartalom 24 °C-on 21,75 g/m³, tehát ν_e = 0,80 × 21,75 = 17,40 g/m³. Egy talajhőmérséklethez közeli, 21 °C-os, 65%-os helyiségben ν_i = 11,90 g/m³.

Ebben a helyzetben a szellőztetés nem szárít, hanem nedvesít. Egy 52 m³-es helyiség teljes légcseréje 286 gramm vizet visz be. Ha a helyiség hideg felületei — pince, félig süllyesztett szoba, északi fekvésű falszakasz, hidegburkolatos padló — lehűtik a beáramló levegőt, a víz nem is a levegőben marad, hanem a felület mellett dúsul fel.

Ez a jelenség önálló témát érdemel; részletesen — a döntési szabállyal, a mérési eljárással és a beavatkozási lehetőségek rangsorával együtt — a <a href="/blog/nyaron-is-peneszes-a-fal">nyáron is penészes fal és a pincehatás</a> című cikkben tárgyaljuk. A jelen cikk szempontjából a gyakorlati következtetés egy mondat: <strong>a téli szellőztetési szabályok nyáron a hűvös helyiségekre nem érvényesek, és a hőmérséklet-alapú ösztön (meleg van, nyissunk ablakot) ilyenkor rendszeresen rossz döntéshez vezet.</strong>

7. Mikor van értelme hővisszanyerős szellőzésnek

A hővisszanyerős szellőzés (gyakran „kontrollált lakásszellőzés”) lényege, hogy a távozó, meleg elszívott levegő hőjének nagy részét egy hőcserélő átadja a beáramló friss levegőnek. A készülékek teljesítményét lakóépületi alkalmazásra az MSZ EN 13141-7 szerinti vizsgálat írja le. A döntés nem ízlés kérdése, hanem a fenti táblázatokból következik.

• <strong>Ha az n_alap magas (régi, fugás nyílászárók).</strong> A szükséges 0,13–0,36 h⁻¹ légcsere jelentős részét a beszivárgás adja, néhány lökésszellőztetés kiegészíti. Gépi szellőzés nem indokolt.
• <strong>Ha az n_alap alacsony (nyílászárócsere után).</strong> A 0,5 h⁻¹ átlaghoz naponta 13–14 ötperces szellőztetés kellene. Ez a gyakorlatban nem tartható be, különösen munkanapokon és fűtési idényben. Itt kezd értelmet nyerni a gépi megoldás.
• <strong>Ha a páratermelés koncentrált (fürdőszoba, konyha, ruhaszárítás).</strong> Helyi elszívás kültéri kivezetéssel gyakran olcsóbb és hatásosabb, mint egész lakásos rendszer.
• <strong>Ha nyáron a külső levegő nedvesebb.</strong> Sem a hővisszanyerő, sem az ablak nem szárít; ilyenkor adszorpciós vagy kondenzációs páramentesítés a megoldás, zárt nyílászárók mellett.

A gépi szellőzésnek van egy ritkán kimondott mellékhatása is, amely ugyanabból az egyenletből következik. Ha a rendszer folyamatosan n = 0,4 h⁻¹-gyel jár, a beálló belső vízgőztartalom: ν_i = ν_e + G / (n · V) = 2,76 + 236 / (0,4 × 195) = 2,76 + 3,03 = 5,79 g/m³. Ez 21 °C-on 5,79 / 18,31 = <strong>31,6% relatív páratartalom</strong> — a komfortsáv alsó határa alatt.

8. Higrométer-használat: hol, mikor, mit jelent

A higrométer a szellőztetés egyetlen visszacsatolása. Használatának három szabálya van, és mindhárom abból következik, hogy a penész nem a helyiség közepén nő.

Amit a szabvány mér, és amit a higrométer

A felületi relatív páratartalom a helyiség gőznyomásából és a felület hőmérsékletéből számítható: φ_felület = p_v,helyiség / p_sat(θ_felület). Egy példa, amely a szellőztetési tanácsadás felét átírja:

Honnan jön a 0,70-es fRsi követelmény

Az előző számítás fordítva is elvégezhető, és ekkor megkapjuk a szabványos méretezési küszöb eredetét. A hőmérsékleti tényező definíciója fRsi = (θ_si − θ_e) / (θ_i − θ_e). A német DIN 4108-2 méretezési peremfeltételei mellett — θ_i = 20 °C, φ_i = 50%, θ_e = −5 °C — az fRsi = 0,70 küszöb θ_si = −5 + 0,70 × 25 = 12,5 °C felületi hőmérsékletet jelent. Ehhez p_sat(12,5 °C) = 1 449 Pa tartozik, a helyiség gőznyomása pedig 0,50 × 2 337 = 1 169 Pa. A felületi relatív páratartalom tehát 1 169 / 1 449 = <strong>80,7%</strong> — pontosan a penészküszöb.

Ebből az is látszik, hogy a 0,70-es küszöb <em>50%-os beltéri páratartalmat feltételez</em>. Ha a lakásban tartósan 65% van, ugyanahhoz a felületi 80%-hoz jóval nagyobb szerkezeti tartalék kell: p_v = 0,65 × 2 337 = 1 519 Pa, a 80%-os küszöbhöz p_sat(θ_si) ≥ 1 899 Pa, azaz θ_si ≥ 16,7 °C, ebből fRsi = (16,7 + 5) / 25 = <strong>0,87</strong>. Ilyen hőmérsékleti tényezőt a magyar lakásállomány hőhidas csomópontjainak túlnyomó része nem éri el. A szellőztetési fegyelem tehát nem helyettesíti a szerkezeti hiányosságot, de a szerkezeti tartalék hiányát a lakó szellőztetéssel részben kompenzálhatja — és fordítva, egy amúgy megfelelő szerkezet is bukhat, ha a beltéri terhelés magas.

Gyakorlati mérési szabályok

1. <strong>Hely.</strong> A helyiséghigrométert 1,5 m magasan, a külső falaktól legalább 50 cm-re, fűtőtesttől és ablaktól távol helyezze el. A penészgyanús sarokba ne higrométert tegyen, hanem felületi hőmérsékletet mérjen, és számolja ki a felületi relatív páratartalmat a fenti képlettel.
2. <strong>Stabilizálódás.</strong> Kapacitív érzékelős, olcsó műszer áthelyezés után 30–120 percig még nem ad helyes értéket. A szellőztetés utáni „leesett a páratartalom” leolvasás félrevezető: a felületek pufferhatása miatt az érték rövid időn belül visszaáll.
3. <strong>Kalibrálás.</strong> A kereskedelmi higrométerek pontossága jellemzően ±3–5% relatív páratartalom. Telített sóoldat fölött ellenőrizhető: telített konyhasó (NaCl) oldat fölött zárt edényben 20 °C-on 75,5%, magnézium-klorid (MgCl₂·6H₂O) fölött 33,1% a beálló relatív páratartalom (Greenspan, NBS, 1977). Ha a műszer ettől 5%-nál többel tér el, cserélje.
4. <strong>Felületi hőmérséklet mérése.</strong> Infravörös hőmérővel mérve az emissziós tényezőt jellemzően 0,95-re kell állítani, ami vakolt, festett felületen helytálló. Alacsony emissziójú (low-e) bevonatokon viszont ez a beállítás hibás értéket ad — ott érintkezős érzékelő vagy a felületre ragasztott matt tapasz szükséges.
5. <strong>CO₂ mint kiegészítő.</strong> A páratartalom mellett a szén-dioxid-koncentráció a szellőzés másik indikátora. Saját számítás egy 30 m³-es hálószobára: két alvó személy együtt mintegy 30 l/h szén-dioxidot ad le, n = 0,2 h⁻¹ mellett a friss levegő 6 m³/h, ami 5 000 ppm egyensúlyi többletnek felel meg; egy óra alatt ebből 5 000 · (1 − e^(−0,2)) = 906 ppm épül fel, a külső ~420 ppm-mel együtt kb. 1 330 ppm. Az 1 000 ppm-es Pettenkofer-szám tehát már az első óra végére átlépődik — vagyis az alvás alatti páraterhelés és a levegőminőség-romlás ugyanannak a hiánynak a két jele.

9. Fűtés és szellőztetés együtt

A szellőztetés és a fűtés nem egymást helyettesítő, hanem egymást feltételező intézkedés. Két, számmal alátámasztható összefüggés miatt.

A felfűtés önmagában csökkenti a relatív páratartalmat

Ha a szoba 18 °C-os és 65%-os, akkor p_v = 0,65 × 2 063 = 1 341 Pa. Ugyanezt a levegőt — vízgőz hozzáadása nélkül — 21 °C-ra felfűtve a relatív páratartalom 1 341 / 2 486 = <strong>53,9%</strong> lesz. A hőmérséklet három fokos emelése tehát önmagában 11 százalékpontnyi relatívpáratartalom-csökkenést eredményez, és ezzel párhuzamosan a felületek is melegebbek lesznek, ami a felületi relatív páratartalmat kétszeresen javítja. Ez a magyarázata annak, hogy a takarékosságból lehűtött hálószoba miért penészedik a fűtött nappalinál gyakrabban.

A csukott ajtó mögötti hideg szoba

• A hűvösen tartott helyiség ajtaját <strong>tartsa csukva</strong>, hogy a melegebb, párásabb levegő ne áramoljon oda át. A gyakori tanács, hogy „hagyja nyitva az ajtókat, hogy szellőzzön”, ebben az esetben a hibát okozza.
• A hűvös helyiséget <strong>külön szellőztesse</strong>, közvetlenül az ablakán át, ne a lakás többi részén keresztül.
• Fűtési idényben a helyiség-hőmérsékletet ne engedje 16 °C alá; a penészmentesség szempontjából a 16 °C nem takarékossági, hanem méretezési alsó korlát a hőhidas külső falakkal rendelkező helyiségekben.
• Szellőztetés idejére a termosztatikus szelepet zárja el, utána nyissa vissza — a nyitott ablak melletti fűtés a szabályozó szempontjából végtelen terhelés.

10. Heti szellőztetési protokoll helyiségtípusonként

A fenti számokból helyiségenként eltérő protokoll következik, mert a páraforrás mennyisége és időbeli lefutása helyiségenként más. A hálószobában a terhelés folyamatos és éjszakai (2 fő × 8 óra × 50 g/h = 800 g), a fürdőszobában rövid és intenzív (2 600 g/h a zuhanyzás alatt), a konyhában közepes és időzített (700–1 000 g/h).

A helyek részletes tárgyalása — hogy melyik folt milyen okra utal — külön cikkben található: <a href="/blog/peneszes-fal-helyei-a-lakasban">hol penészedik a fal, és mit árul el az okról</a>. Ha a nedvesség eredete még nem tisztázott, előbb azt kell eldönteni: erre való a <a href="/blog/vizes-vagy-paras-fal-dontesi-fa">vizesedik a fal: alulról jön vagy párából</a> döntési fa. A szellőztetés csak a párából eredő terhelést kezeli; kapilláris felszívódással szemben tehetetlen.

11. Mit tud ebben egy felületképzés — és mit nem

A szellőztetésről szóló beszélgetés előbb-utóbb eljut a falfelületig. Itt érdemes pontosan elválasztani, mi következik a mérlegegyenletből, és mi nem.

Amit egy felületképzés <strong>nem tud</strong>: nem változtatja meg a mérlegegyenlet egyetlen tagját sem — sem a páratermelést (G), sem a légtérfogatot (V), sem a külső levegő nedvességtartalmát (ν_e), sem a légcsereszámot (n). Hőtechnikai réteget sem képez: a CE-teljesítménynyilatkozat a hővezetési tényezőnél NPD-t (nincs meghatározott teljesítmény) deklarál, ezért a termék a 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet szerinti energetikai számításba hőszigetelő rétegként nem vihető be. Nagyságrendi tájékozódásul: még ha egy 0,4–0,6 mm-es réteg el is érné a vákuumszigetelő panelek magjára jellemző, szélsőségesen alacsony λ = 0,004 W/(m·K) értéket — ami légköri nyomású, összefüggő szilárd vázú anyagban nem reális —, a réteg hőellenállása R = 0,10–0,15 m²K/W volna, azaz egy U = 0,62 W/(m²·K)-es (R_összes ≈ 1,61 m²K/W) falon is legfeljebb 6–9%. Ez elérhetetlen felső korlát; közönséges vakolat nagyságrendjében a hozzájárulás ennek töredéke, és a felületi hőmérsékletet érdemben nem emeli. A penészkockázatot tehát felületképzéssel nem lehet a felület melegítésén keresztül csökkenteni.

Amit egy felületképzés <strong>tud</strong>: eldöntheti, hogy a falszerkezet a helyiség felé nyitva marad-e. Ez a páradiffúziós egyenértékű levegőréteg-vastagsággal (s_d, méterben) írható le: az az álló levegőréteg-vastagság, amely ugyanakkora diffúziós ellenállást jelent, mint a vizsgált réteg.

A gyakorlati következmény szerény, de valós: ha a szellőztetés és a fűtés rendben van, egy diffúzióra nyitott felületképzés nem akadályozza a fal kiszáradását, egy párazáró festés viszont igen. Ez nem hőszigetelési, hanem páratechnikai szempont, és ebben a formában a teljesítménynyilatkozatból következik. Az s_d-érték értelmezéséről bővebben: <a href="/blog/sd-ertek-paradiffuzio-homlokzat">mit jelent a páradiffúziós ellenállás a homlokzaton</a>.

MIG DHMb mikromembrán technológia — a gyártó magyar nyelvű animációja (1:49)

A gyártó rövid, magyar nyelvű animációja a DHMb mikromembrán-technológiát mutatja be: a bevonat mikroporózus szerkezetét, a hő- és nedvességszabályozó szerepét, valamint a hőtükröző réteget, amely az ultraibolya, a látható és az infravörös sugárzást veri vissza. A videóban és a kísérő műszaki anyagokban szereplő pórusméret- és porozitásadatok a gyártó saját állításai; ezekre nyilvános porozimetriai jegyzőkönyvet nem találtunk, ezért az alábbi állítást nyitott kérdésként közöljük.

12. Összefoglalás: mit tegyen a gyakorlatban

1. <strong>Mérjen, mielőtt szokást változtat.</strong> Egy kalibrált higrométer a helyiség közepén, és egy felületi hőmérséklet-mérés a leghidegebb sarokban. A felületi relatív páratartalmat a φ_felület = p_v / p_sat(θ_felület) képlettel számolja ki. Ha ez 80% fölött van, a probléma szerkezeti is, nem csak szellőztetési.
2. <strong>Számolja ki a saját G értékét.</strong> A cikk táblázatával, a saját létszámával és szokásaival. Enélkül nincs mihez viszonyítani.
3. <strong>Ötperces, teljesen nyitott ablak, naponta többször — nem bukóablak.</strong> A mért 8,8 h⁻¹ és 1,2 h⁻¹ közötti hétszeres különbség, valamint a falfelület 30-szoros hőkapacitása ezt a döntést egyértelművé teszi.
4. <strong>Nyílászárócsere után számoljon újra.</strong> Ha az alap-légcsere 0,3-ról 0,1 h⁻¹-re esett, ugyanahhoz a hatáshoz kétszer annyi szellőztetés kell. Ha ez nem tartható, a gépi szellőzés nem luxus, hanem a csere elmaradt része.
5. <strong>Átmeneti időben és nyáron ne a hőmérséklet-érzetre hallgasson.</strong> Párás, enyhe időben a szellőztetés hatásfoka a töredékére esik; hűvös helyiségben nyáron negatívvá válik.
6. <strong>A hűvös helyiség ajtaját tartsa csukva, és fűtse legalább 16 °C-ra.</strong> A csukott ajtó mögötti, átáramló meleg pára a leggyakoribb, félreértett penészok.
7. <strong>Felületképzésnél a teljesítménynyilatkozatot kérje el.</strong> Az s_d-érték, a tűzvédelmi osztály, a tapadószilárdság és a vízfelvétel deklarált adat; a hővezetési tényezőnél szereplő NPD azt jelenti, hogy hőtechnikai állítás nem alapozható rá.

Végül egy megjegyzés a bizonytalanságokról, mert ezek a cikk részét képezik. A páratermelési egységértékek német referenciaadatok; magyar szabványos megfelelőjük nyilvánosan nem hozzáférhető. A légcsereszámok egyetlen, 2003-as, nyomjelzőgázos vizsgálatból származnak, egy hálószobára és szélcsendes időre; szélben és más geometriánál eltérnek. Keresztszellőztetésre mért adatot nem találtunk, ezért a felső korláttal számoltunk. A bevonat nedvességpuffer-képességére (MBV) és emissziós tényezőjére nincs akkreditált mérés. A cikkben szereplő minden egyéb szám saját, a képletekkel együtt közölt számítás, amely a megadott peremfeltételekkel bárki által ellenőrizhető és más peremfeltételekkel újraszámolható.