Mi az a harmatpont, és miért ez dönti el, penészedik-e a fal

A „harmatpont” szó a lakossági beszélgetésekben rendszerint akkor kerül elő, amikor a hálószoba külső sarkában megjelenik az első szürkésfekete folt. A magyarázat, amit a legtöbben hallanak, így hangzik: a fal a harmatpont alá hűlt, ezért lecsapódott rajta a pára, és emiatt penészedik. Ez a mondat két ponton pontatlan. Egyrészt nem a levegő harmatpontja számít, hanem a falfelület hőmérséklete. Másrészt — és ez a fontosabb — a penészgombák nem a kondenzációnál, hanem jóval korábban indulnak.

Ez a cikk lakossági olvasónak készült, de a levezetéseket a szabványos épületfizikai eljárás szerint, számokkal és mértékegységekkel közli, hogy Ön utána tudjon számolni. Végigmegyünk azon, mit is jelent a levegő páratartalma, hogyan kell kiszámítani a harmatpontot, miért a felületi hőmérséklet a döntő, hol van a penész valódi küszöbe, és hogy ez a küszöb melyik magyar falszerkezetnél sérül. A végén összeállítunk egy otthoni mérési protokollt három olcsó eszközzel.

Mi történik a levegőben: abszolút és relatív páratartalom

A levegő gázkeverék, amelyben a vízgőz önálló összetevőként van jelen. Két, egymással könnyen összekeverhető mennyiséggel jellemezzük.

Az abszolút páratartalom (jele ν, mértékegysége g/m³) azt mondja meg, hány gramm vízgőzt tartalmaz egy köbméter levegő. Ezzel egyenértékű, és a szabványos számításokban gyakoribb a vízgőz parciális nyomása (jele p, mértékegysége Pa): az a nyomás, amit a vízgőz önmagában kifejtene. A kettő az ideálisgáz-törvényen keresztül váltható át: ν = p / (Rv · T), ahol Rv = 461,5 J/(kg·K) a vízgőz specifikus gázállandója, T pedig az abszolút hőmérséklet kelvinben.

A levegő adott hőmérsékleten csak véges mennyiségű vízgőzt képes megtartani. Ezt a felső határt nevezzük telítési gőznyomásnak (psat), és kizárólag a hőmérséklettől függ. A telítési gőznyomás jó közelítéssel a Magnus-formulával számítható, víz felett és 0 °C felett: psat = 610,5 · exp(17,269 · θ / (237,3 + θ)), ahol θ a hőmérséklet Celsius-fokban. Nulla fok alatt, jég felett a képlet együtthatói mások (611,2 · exp(22,46 · θ / (272,62 + θ))), ezért lesz a −5 °C-hoz tartozó érték 401 Pa és nem 421 Pa.

A relatív páratartalom (jele φ, egysége %) a kettő hányadosa: φ = p / psat · 100. Vagyis nem azt mondja meg, mennyi víz van a levegőben, hanem hogy a pillanatnyi hőmérsékleten megengedett maximumnak hány százalékát tölti ki. Ez az egyetlen oka annak, hogy a relatív páratartalom változatlan vízmennyiség mellett is megváltozik, ha a levegő felmelegszik vagy lehűl.

A táblázat 0 °C alatti sorai a jég feletti telítési nyomással készültek, ahogy az MSZ EN ISO 13788:2013 és a DIN 4108-3:2018-10 szerinti nedvességtechnikai számítás is használja. Két dolog olvasható ki belőle. Az egyik, hogy a levegő páratartó képessége körülbelül tízfokonként megduplázódik. A másik, hogy a téli külső levegőben nagyon kevés víz van: −5 °C-on és 80% relatív páratartalomnál mindössze 2,59 g/m³.

Ezért szárít a téli szellőztetés

Ha a fenti külső levegőt beengedjük a lakásba, és 21 °C-ra felfűtjük anélkül, hogy vizet adnánk hozzá, az abszolút páratartalma nem változik: marad 2,59 g/m³. A 21 °C-hoz tartozó maximum viszont 18,31 g/m³, tehát a relatív páratartalom 2,59 / 18,31 = 14,2%-ra esik.

Ez a magyarázata annak a látszólagos ellentmondásnak, hogy a ködös, nyirkos téli levegő beengedése szárítja a lakást. Nem a levegő „szárazsága” a lényeg, hanem az, hogy hidegen kevés vizet szállít, és felmelegítve nagy felvevőkapacitást kap.

A harmatpont definíciója egy mondatban és egy táblázatban

A harmatpont (jele θd, egysége °C) az a hőmérséklet, amelyre az adott levegőt állandó nyomáson és állandó vízgőztartalom mellett lehűtve a relatív páratartalma eléri a 100%-ot, azaz a vízgőz kicsapódni kezd. Számítása a Magnus-formula megfordítása: ha x = ln(p / 610,5), akkor θd = 237,3 · x / (17,269 − x).

Vezessük le a leggyakoribb lakáshelyzetre. A szobalevegő 21 °C-os és 60% relatív páratartalmú. A telítési gőznyomás 21 °C-on 2 485,6 Pa, a tényleges gőznyomás ennek 60%-a, azaz 1 491,4 Pa. Ebből x = ln(1 491,4 / 610,5) = 0,8932, és θd = 237,3 · 0,8932 / (17,269 − 0,8932) = 12,94 °C.

Ha tehát a lakásban bárhol van olyan felület, amelynek a hőmérséklete 12,9 °C alá esik, azon látható vízcseppek jelennek meg. A leggyakoribb ilyen felület nem a fal, hanem az egyrétegű üvegezés, a fémszerkezetű ablak toka és a hideg vizes vezeték. Ez a látható jelenség, amit a legtöbben ismernek.

A penész küszöbe magasabban van

A penészgombák konídiumainak csírázásához nincs szükség folyékony vízre. A gombáknak a felület melletti határrétegben mérhető relatív páratartalom a döntő, és a leggyakoribb, xerofil (szárazságtűrő) fajok — a Penicillium és az Aspergillus nemzetség több képviselője — már körülbelül 0,80-as vízaktivitásnál, azaz 80% felületi relatív páratartalomnál is képesek megtelepedni, ha ez az állapot elég hosszú ideig fennáll.

Számoljuk ki, milyen felületi hőmérséklethez tartozik ez. Ha a szobalevegő gőznyomása 1 491,4 Pa, akkor a felület mellett 80%-os relatív páratartalom ott alakul ki, ahol a telítési gőznyomás 1 491,4 / 0,80 = 1 864,3 Pa. Ehhez az inverz Magnus-formula 16,40 °C-ot ad.

Az utolsó oszlop számítását a következő szakaszban vezetjük le; peremfeltétele 21 °C belső és −5 °C külső hőmérséklet, sík falfelület, Rsi = 0,25 m²K/W. Már most látszik azonban a lényeg: a beltéri páratartalom minden tíz százalékpontja drasztikusan szigorítja a falszerkezettel szemben támasztott követelményt. A 40 és a 70 százalék közötti különbség ötszörös a megengedett U-értékben (1,66 / 0,33 = 5,0). A 80%-os beltéri páratartalomhoz tartozó sorban pedig a követelmény egyáltalán nem teljesíthető: a szükséges 21,0 °C-os felületi hőmérséklet a szobalevegő hőmérsékletével egyenlő, amit egyetlen fal sem ér el, bármilyen vastagon szigetelik.

Miért a falfelület hőmérséklete a döntő, nem a levegőé

A szobalevegő 21 °C-os, a falfelület nem. A helyiség levegője és a fal belső felülete között hőátadás zajlik, amelynek van egy ellenállása: ez a belső felületi hőátadási ellenállás, jele Rsi, mértékegysége m²K/W. Ezen az ellenálláson a falon átáramló hőáramsűrűség (q, W/m²) hőmérséklet-esést hoz létre.

A belső felületi hőmérséklet így számítható: θsi = θi − U · Rsi · (θi − θe), ahol θi a belső levegő hőmérséklete, θe a külső levegőé, U pedig a falszerkezet hőátbocsátási tényezője (W/m²K), az MSZ EN ISO 6946:2017 szerint meghatározva. A képlet szerkezete egyszerű: a teljes hőmérséklet-különbségből annyi esik a felületi határrétegre, amennyi az Rsi aránya a teljes ellenálláshoz (1/U) képest.

A hőmérsékleti tényező: fRsi

Az MSZ EN ISO 13788:2013 nem közvetlenül a felületi hőmérsékletet, hanem egy dimenzió nélküli mérőszámot használ, amely független a pillanatnyi külső hőmérséklettől. Ez a hőmérsékleti tényező: fRsi = (θsi − θe) / (θi − θe). Értéke 0 és 1 között van; minél közelebb van 1-hez, annál melegebb marad a belső felület.

Sík, homogén falfelületre a képlet egyszerűsödik: fRsi = 1 − U · Rsi. Ez az összefüggés minden további számítás nélkül megadja, mit vár el a szabvány egy faltól.

A német DIN 4108-2:2013-02 nemzeti követelménye fRsi ≥ 0,70. Ez az érték nem önkényes, hanem levezethető: a szabvány referencia-peremfeltétele 20 °C-os, 50% páratartalmú belső levegő és −5 °C-os külső hőmérséklet. Ilyenkor a belső gőznyomás 1 168,4 Pa, a 80%-os felületi páratartalomhoz tartozó telítési nyomás 1 460,5 Pa, ehhez pedig 12,62 °C-os felületi hőmérséklet tartozik. Behelyettesítve: fRsi = (12,62 + 5) / (20 + 5) = 0,705, azaz kerekítve 0,70.

A magyar szabályozás ezt a számot nem írja elő közvetlenül: a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet a homlokzati falra U = 0,24 W/m²K követelményértéket és páralecsapódástól mentes szerkezetet ír elő, a felületi páralecsapódás igazolásának módszerét pedig az MSZ EN ISO 13788:2013 adja. A hazai tervezői gyakorlat számszerű küszöbként a német 0,70-es értéket veszi át. Érdemes észrevenni, hogy a magyar U-követelmény (0,24) ötször szigorúbb annál, amit a penészvédelem sík falfelületen megkövetel (1,20) — a két követelmény tehát nem ugyanarról szól: az egyik energetikai, a másik higiénés minimum.

Fontos továbbá észrevenni, mihez van kötve ez a 0,70. Az 50%-os beltéri páratartalomhoz. Ha a lakásban 21 °C és 60% pára van — ami magyar panel- és téglaépületekben télen egyáltalán nem ritka —, akkor a 16,4 °C-os felületi követelményből fRsi = (16,4 + 5) / (21 + 5) = 0,823 adódik. Vagyis ugyanaz a fal, amely a szabványos referencia-peremfeltétellel megfelel, a valós használati körülmények között megbukhat. A szabványos küszöb nem garancia, hanem méretezési minimum egy feltételezett használat mellett.

Miért 0,25 és nem 0,13 az Rsi a nedvességszámításban

Az MSZ EN ISO 6946:2017 vízszintes hőáramra, azaz függőleges falra Rsi = 0,13 m²K/W táblázatos értéket ad meg az U-érték számításához (felfelé irányuló hőáramnál 0,10, lefelé irányulónál 0,17 m²K/W). A nedvességvédelmi és felületihőmérséklet-számításban ezzel szemben Rsi = 0,25 m²K/W a bevett érték (DIN 4108-3:2018-10, illetve az MSZ EN ISO 13788 alkalmazási gyakorlata).

Az eltérés szándékos és biztonság javára tévedő. A 0,13 egy szabadon álló, jól átszellőzött falfelületet ír le. A 0,25 ezzel szemben azt a helyzetet modellezi, amelyben a valóságban a penész megjelenik: bútorral eltakart, függönnyel elzárt, sarokba szorult falfelületet, ahol a levegő alig cserélődik, tehát a hőátadás rosszabb és a felület hidegebb. A különbség nem elhanyagolható: ugyanazon a falon a 0,25-tel számolt felületi hőmérséklet majdnem kétszer akkora hőmérséklet-esést mutat, mint a 0,13-mal számolt.

Ez a kettősség a gyakorlati tervezési jegyzőkönyvekben is tetten érhető. Az alábbi, MIG-ESP rétegrenddel készült szegedi társasház-számítás rétegtáblája alatt szó szerint ez áll lábjegyzetben: a felületi hőátadási ellenállások az U-érték számításához „DIN 6946” (helyesen DIN EN ISO 6946) szerint, a nedvességvédelemhez és a hőmérséklet-lefutáshoz viszont Rsi = 0,25 és Rse = 0,04 m²K/W értékkel készültek, a DIN 4108-3 szerint.

Tipikus lakáshelyzet: 21 °C, 60% pára — melyik falfelületnél csapódik le?

Most rakjuk össze a két oldalt. A belső levegő 21 °C-os és 60% páratartalmú, a külső levegő −5 °C-os. A hőmérséklet-különbség 26 K, az Rsi = 0,25 m²K/W, tehát a felületi hőmérséklet-esés ΔTsi = U · 0,25 · 26 = 6,5 · U. Ezt kivonva a 21 °C-ból megkapjuk a felületi hőmérsékletet, abból pedig a felületi relatív páratartalmat.

A táblázat első sora a klasszikus magyar városi bérház fala. Ezen a szerkezeten a megadott peremfeltételekkel nem 80%-os felületi páratartalom, hanem valódi, látható páralecsapódás jön ki, mert a 11,9 °C a 12,9 °C-os harmatpont alatt van. A harmadik sor — a mai, hőszigetelés nélkül épített falazóblokkos fal — 75%-on áll, tehát még a küszöb alatt, de a tartaléka mindössze öt százalékpont. Ez a tartalék egy sarokban vagy egy ablakkávánál elfogy. Az utolsó három sorban jól látszik a hozadék csökkenése is: a 0,55-ről 0,29-re javítás 1,7 K-t hoz a felületen, a 0,29-ről 0,15-re további javítás viszont már csak 0,9 K-t.

Az igazán hasznos szám azonban az, hogy hol van pontosan a határ. A 80%-os felületi páratartalomhoz 16,40 °C-os felület kell, tehát ΔTsi = 21 − 16,40 = 4,60 K megengedett. Ebből U = 4,60 / 6,5 = 0,708 W/m²K. A látható kondenzáció küszöbe hasonlóan: ΔTsi = 21 − 12,94 = 8,06 K, azaz U = 1,24 W/m²K.

Hőhíd, sarok, ablakkáva: ahol a felület mindig hidegebb

Az eddigi képlet — θsi = θi − U · Rsi · (θi − θe) — egydimenziós hőáramot feltételez, vagyis olyan falfelületet, ahol a hő merőlegesen áramlik át. Ez a fal közepén igaz. Egy sarokban, egy ablakkávánál vagy egy erkélylemez befordulásánál a hőáram két vagy három irányban terjed, és a képlet érvényét veszti.

A hőhíd épületfizikai értelemben a szerkezetnek az a része, ahol a hőáram az egydimenziós esethez képest megnő, és emiatt a belső felületi hőmérséklet lecsökken. Két típusát különböztetjük meg: a vonal menti hőhidat (jellemzője a ψ vonal menti hőátbocsátási tényező, W/mK) és a pont menti hőhidat (χ, W/K). A hozzájuk tartozó felületi hőmérsékletet kézi képlettel nem lehet meghatározni: ehhez az MSZ EN ISO 10211:2017 szerinti két- vagy háromdimenziós numerikus számítás kell. Tájékoztató ψ-értékeket az MSZ EN ISO 14683 katalógusa ad, de a felületi hőmérséklet megítéléséhez ezek nem elegendők — a szabvány maga is figyelmeztet, hogy a tájékoztató értékek hibája ±50% nagyságrendű lehet.

Nagyságrendi tájékoztatásul: szigeteletlen falszerkezetnél a mértani külső sarok fRsi-je jellemzően 0,05–0,10-del alacsonyabb a sík falfelületénél, ami −5 °C-os külső és 21 °C-os belső hőmérsékletnél (26 K különbség) 1,3–2,6 K-es felületi hőmérséklet-hátrányt jelent. A fenti táblázat harmadik sorának öt százalékpontos tartaléka ekkora hőmérséklet-esést nem visel el. A tényleges értéket kizárólag az MSZ EN ISO 10211:2017 szerinti számítás adja meg.

A gyakorlati következmény egyértelmű: ha egy falszerkezet a sík felületén éppen csak megfelel, a sarkaiban és a nyíláskávánál már nem fog. Ezért jelenik meg a penész szinte kivétel nélkül ugyanazokon a helyeken.

• Két külső fal mértani sarka, különösen a padlócsatlakozás fölötti 20–40 cm-es sávban, ahol a hideg padlószerkezet is hűt.
• Ablak- és ajtókáva: a tok melletti 5–15 cm-es sáv, ahol a falazat elvékonyodik, és gyakran a hőszigetelés is megszakad.
• Vasbeton koszorú, áthidaló és födémszél a falazat síkjában — ezek λ-ja 1,7–2,3 W/mK, a falazóblokké 0,15–0,25 W/mK, azaz tízszeres különbség.
• Konzolos erkélylemez befordulása: a lemez a födémmel folytonos betonhíd, ez az egyik legerősebb vonal menti hőhíd.
• Redőnytok, különösen a régi, falba épített, szigeteletlen kivitel.
• Bútor mögötti falsáv. Itt nem a szerkezet rosszabb, hanem a felületi hőátadás: a szekrény mögötti keskeny légrésben a levegő alig mozog, tehát a helyi Rsi nő, és a felület lehűl. Ez a klasszikus eset, amikor a szekrény hátfalán megjelenik a penész, a mellette lévő szabad falfelületen viszont nem.
• Nehéz, padlóig érő függöny a fűtőtest előtt: a meleg levegőt elzárja a felülettől, és ugyanezt a hatást hozza létre a mellvédfalon.

Honnan jön a pára, és hová megy

Ahhoz, hogy a beavatkozási lehetőségeket mérlegelni tudjuk, tudni kell, mekkora vízmennyiségről beszélünk. Az épületfizikai szakirodalom tájékoztató nagyságrendjei a következők; ezek nem mért, hanem tervezési célú átlagértékek, és a tényleges háztartási szokásoktól jelentősen eltérhetnek.

• Alvó vagy pihenő felnőtt: 30–60 g/h
• Könnyű házimunkát végző felnőtt: 100–200 g/h
• Főzés, egy étkezés: 400–500 g
• Zuhanyzás: kb. 700 g alkalmanként, kádfürdő 1 000–1 100 g
• Egy adag (4–5 kg) centrifugált ruha lakásban szárítva: 1 000–1 500 g
• Közepes méretű cserepes növény: 5–10 g/h
• Négyfős háztartás összesen: nagyságrendileg 8–14 kg/nap

Szellőztetés kontra diffúzió: melyik viszi el?

Számoljuk ki mindkét utat egy 100 m² alapterületű, 2,6 m belmagasságú lakásra, tehát 260 m³ légtérfogatra, napi 10 kg (417 g/h) páratermelés mellett. Külső levegő −5 °C, 80% relatív páratartalom, azaz 2,59 g/m³ abszolút páratartalom.

A szellőztetés. Ha a légcsereszám n = 0,5 1/h, akkor az óránként cserélt levegőmennyiség 260 · 0,5 = 130 m³/h. A lakásban keletkező pára ezt a levegőt 417 / 130 = 3,21 g/m³-rel dúsítja fel a külső levegőhöz képest, tehát a beltéri abszolút páratartalom 2,59 + 3,21 = 5,80 g/m³ lesz. A 21 °C-hoz tartozó maximum 18,31 g/m³, tehát a relatív páratartalom 32%.

Fordítsuk meg a kérdést: mekkora légcsere mellett alakul ki 60% beltéri páratartalom? Ehhez 10,99 g/m³ abszolút páratartalom kell, azaz 8,40 g/m³ dúsulás. A szükséges légmennyiség 417 / 8,40 = 49,6 m³/h, ami n = 0,19 1/h légcserének felel meg.

Ez a szám önmagában diagnózis. A 60%-os téli beltéri páratartalom nem időjárás kérdése, hanem azt jelenti, hogy a lakás légcseréje a higiénés minimum harmada körül van. Az egészséges beltéri levegő fenntartásához a szakirodalom 0,4–0,6 1/h körüli értéket tart szükségesnek; a régi, fugás fa nyílászárókkal ez magától adódott, korszerű, tömített ablakokkal viszont nem. Ez a magyarázata annak a visszatérő tapasztalatnak, hogy a penész gyakran éppen az ablakcsere után jelenik meg egy addig problémamentes lakásban: a falszerkezet nem változott, a légcsere viszont a többszöröséről a töredékére esett.

A diffúzió. A szerkezeten átdiffundáló páraáram az MSZ EN ISO 13788 szerint g = δ0 · Δp / sd, ahol δ0 = 2,0 · 10⁻¹⁰ kg/(m·s·Pa) a vízgőz diffúziós vezetőképessége nyugvó levegőben, sd a szerkezet egyenértékű légrétegvastagsága méterben, Δp pedig a belső és külső gőznyomás különbsége. A fent hivatkozott szegedi jegyzőkönyv rétegrendjére sd = 0,96 m — ez páratechnikailag kifejezetten nyitott szerkezet.

60%-os beltéri páratartalomnál Δp = 1 491 − 321 = 1 170 Pa, tehát g = 2,0 · 10⁻¹⁰ · 1 170 / 0,96 = 2,44 · 10⁻⁷ kg/(m²·s), ami napi 21,1 g/m². A 100 m²-es lakás nettó külső falfelülete legyen 75 m²: ez 1,58 kg/nap, a napi 10 kg-os páratermelés 15,8%-a. A realisztikusabb, 32%-os beltéri páratartalomnál Δp mindössze 474 Pa, a diffúziós veszteség 8,5 g/(m²·nap), azaz 0,64 kg/nap — a termelés 6,4%-a.

Két beavatkozási irány: a pára csökkentése vagy a felület melegítése

A felületi relatív páratartalom két mennyiség hányadosa: a levegő gőznyomásáé és a felületi hőmérséklethez tartozó telítési gőznyomásé. Ebből következik, hogy a penészkockázat csökkentésének pontosan két útja van. Vagy a számlálót csökkentjük — kevesebb pára a levegőben —, vagy a nevezőt növeljük — melegebb felület. Harmadik út nincs.

A táblázat utolsó sora külön magyarázatot igényel, mert ez az a pont, ahol a hőszigetelő bevonatok kommunikációja rendszeresen félreviszi az olvasót.

Amit egy 0,4 mm-es bevonat a belső oldalon nem tud

A belső felületi hőmérsékletet két dolog emeli: a szerkezet hőellenállásának növelése, illetve a felületi hőátadás javítása. Nézzük meg számokkal, mennyit adhat hozzá egy vékonyrétegű bevonat.

Ennél fontosabb egy ellentétes irányú hatás. A belső oldali, alacsony emissziójú (low-e) felület kevesebb hősugárzást vesz fel a helyiségből. A belső felületi hőátadási tényező (hi ≈ 7,7 W/m²K) két részből áll: egy sugárzási (hr ≈ 5,1 W/m²K építőanyagok szokásos ε ≈ 0,9 emissziójánál) és egy konvektív tagból (hci = 2,5 W/m²K függőleges falnál, az MSZ EN ISO 6946:2017 C. melléklete szerint). Ha az emissziót csökkentjük, a sugárzási tag arányosan csökken, tehát hi kisebb lesz és Rsi = 1/hi nagyobb — a felület pedig hidegebb. A komfortérzet ettől javulhat, mert a felület kevesebb hőt von el a testtől sugárzással, de a penészvédelem szempontjából az irány kedvezőtlen.

Ahol viszont a bevonatnak van dokumentált szerepe: a külső oldal

A kültéri felületen a fizika iránya megfordul. Derült, szélcsendes éjszakákon a homlokzat a hideg égbolt felé sugároz, és a külső levegő hőmérséklete alá hűl — tiszta égbolt mellett több kelvinnel. Ezt nevezzük túlhűlésnek: a felület a külső levegő harmatpontja alá kerül, és páralecsapódás keletkezik rajta. Ez a tartós felületi nedvesség az algásodás és a homlokzati bevonat idő előtti tönkremenetelének fő oka. Alacsony emissziójú külső felület kevesebb hőt sugároz ki, tehát kevésbé hűl túl. Ugyanaz a fizikai tulajdonság, amely a belső oldalon kedvezőtlen, a külső oldalon előny.

MIG DHMb Lining Technologie — a gyártó magyar nyelvű technológiai filmje (21 perc)

A gyártó 21 perces magyar nyelvű filmje végigveszi a DHMb (Double Hybrid Membrane) technológia felépítését, a mikroporózus réteg működéséről szóló magyarázatot és a nedvességszabályozási érvet. A film a bevonat fő hatásaként a falszerkezet kiszárítását nevezi meg, és azt a gondolatot járja körül, hogy a száraz fal önmagában is jobb hőtechnikai viselkedést mutat; a film egy pontján elhangzik, hogy egy Ytong falszerkezet kiszáradásához akár nyolc év is szükséges lehet. Két szempontból érdemes megnézni. Egyrészt a szóbeli magyarázat mérsékeltebb és pontosabb, mint a nyomtatott anyagok egy része: a film egy pontján a gyártó maga mondja ki, hogy a festéket építészetileg nem lehet szigetelésként értékelni. Másrészt jól látszik belőle, hogy a mechanizmus, amit a gyártó ténylegesen állít, nedvességtechnikai és időfüggő — tehát nem az az U-érték-alapú érvelés, amely a műszaki jegyzőkönyvekben szerepel. Ez a kettősség a téma megértéséhez fontos: a bevonat nedvességtechnikai szerepéről beszélni értelmes, a belső felület melegen tartásáról nem. A nyolc éves kiszáradási időskála egyúttal azt is megmutatja, hogy egy ilyen hatás ellenőrzéséhez több fűtési szezonon át tartó falnedvesség-monitoring kellene, nem egyszeri mérés.

Mit mérjen otthon: szoba-hőmérő, higrométer, infra felületi hőmérő

A fenti számítások mindegyike három adatból dolgozik: a helyiség levegőjének hőmérsékletéből, a relatív páratartalmából és a leghidegebb falfelület hőmérsékletéből. Mindhárom megmérhető viszonylag olcsó eszközzel.

Az infravörös hőmérő két buktatója

Az első az emissziós tényező (jele ε, dimenzió nélküli). Az infravörös hőmérő nem hőmérsékletet mér, hanem a felület által kibocsátott hősugárzást, és ebből számol hőmérsékletet a beállított ε alapján. Vakolt, festett fal, tapéta és gipszkarton esetén ε ≈ 0,90–0,95, tehát a legtöbb eszközön gyárilag beállított 0,95-ös érték jó közelítés. Fényes, fémes vagy alacsony emissziójú felületen viszont az érték durván hibás lesz. A bevett terepi megoldás ilyenkor egy darab matt ragasztószalag felragasztása, néhány perc várakozás, majd a szalag megmérése ε = 0,95 beállítással.

A második buktató a mérési folt mérete, amit a távolság–folt arány (D:S) jellemez. Egy 12:1 arányú műszer 30 cm-ről 2,5 cm átmérőjű foltot mér, 1 m-ről viszont már 8,3 cm-eset. Ha egy 10 cm széles ablakkávát mér méteres távolságból, a műszer a kávát és a mellette lévő melegebb falfelületet átlagolja, tehát a hőhidat elrejti. A hideg pontokat mindig közelről kell mérni.

A mérési protokoll

1. Mérjen szokásos használat mellett, télen, lehetőleg tartósan fagypont körüli vagy az alatti külső hőmérsékletnél. Az egyszeri mérés keveset ér; egy hét folyamatos adatgyűjtés sokat.
2. A levegő hőmérsékletét és páratartalmát a helyiség közepén, 1,5 m magasan mérje, nem fűtőtest fölött, nem közvetlen napsütésben és nem a szellőzőnyílás mellett.
3. Keresse meg a helyiség leghidegebb felületét: külső fal mértani sarka a padló fölött 20–30 cm-rel, ablakkáva a tok mellett, bútor mögötti falsáv, redőnytok alja. Ezeket mérje meg egyenként.
4. Jegyezze fel a szellőztetés időpontjait. Az adatgyűjtő görbéjén a szellőztetés éles páratartalom-esésként látszik; ha ilyen esés nincs, a szellőztetés sem történt meg.
5. Számolja ki a harmatpontot és a penészküszöböt, majd hasonlítsa össze a mért felületi hőmérséklettel.

A higrométer ellenőrzése

Az olcsó higrométerek jellemzően ±5% RH-nál is nagyobb hibával mérnek, és ez a hiba a fenti számításokban 1–2 °C-os eltérést okoz a küszöbértékben. Az ellenőrzés otthon is elvégezhető telített sóoldattal (ASTM E104 szerinti eljárás): telített konyhasó (NaCl) oldat fölött zárt edényben 20 °C-on 75,5%, telített magnézium-klorid (MgCl₂) oldat fölött 33,1% relatív páratartalom áll be. Az érzékelőt az oldattal együtt zárt edénybe helyezve, néhány óra beállási idő után leolvasható, mennyit téved a műszer.

Összefoglalás: mi a teendő

A harmatpont hasznos fogalom, de nem ez a penészedés küszöbe. A gyakorlati kérdés mindig ugyanaz: marad-e a leghidegebb belső falfelület mellett a relatív páratartalom tartósan 80% alatt. Az alábbi lista azt foglalja össze, amit ennek eldöntéséhez és a helyzet javításához tenni lehet.

1. Mérje meg a beltéri páratartalmat. Ha télen tartósan 60% fölött van, az elsősorban szellőztetési, nem szerkezeti probléma: a számítás szerint ez körülbelül 0,19 1/h légcsereszámnak felel meg, ami a szükséges érték harmada.
2. Célértékként a fűtési idényben 40 és 55% közötti relatív páratartalmat érdemes tartani. Naponta három-öt alkalommal, 5–10 percig, teljesen nyitott ablakokkal, lehetőleg keresztszellőztetéssel.
3. Mérje meg a leghidegebb falfelület hőmérsékletét, és hasonlítsa a θd + 3,5 K küszöbhöz. Ha a felület ez alatt van, a probléma szerkezeti, és szellőztetéssel csak részben kezelhető.
4. Nézze át a takarásokat: bútor a külső falnál, padlóig érő függöny a fűtőtest előtt, beépített szekrény hideg falon. Ezek helyreállítása azonnali és ingyenes 1–3 K-es javulást hozhat a felületi hőmérsékletben.
5. Ha az fRsi a sík falfelületen sem éri el a 0,70-et — sík falra ez U > 1,20 W/m²K-ot jelent —, akkor a végleges megoldás a szerkezet hőellenállásának növelése, elsősorban külső oldali hőszigeteléssel, a nyíláskáva és a koszorú hőhídjának kezelésével együtt.
6. Beltéri felületkezeléstől ne várjon felületihőmérséklet-emelkedést. Ha valaki azt ígéri, hogy egy néhány tized milliméteres bevonat megszünteti a penészt, kérje el hozzá a felületi hőmérséklet mérési jegyzőkönyvét kezelés előtt és után, érintkezős érzékelővel felvéve, ismert belső és külső hőmérséklet mellett.
7. Kültéri alkalmazásnál a napsugárzás-visszaverés és az éjszakai kisugárzás csökkentése dokumentált, védhető hatás — de ez nyári hővédelmi és homlokzatvédelmi előny, nem a téli belső penészesedés megoldása.