WinWatt, Ubakus vagy WUFI? Melyik energetikai szoftver mit tud a bevonattal

Az energetikai szoftver és a bevonat viszonya rendszeresen visszatérő kérdés a tervezői és tanúsítói gyakorlatban: hova kerüljön a rétegrendben egy 0,4–0,6 mm száraz rétegvastagságú vékonyréteg bevonat, és milyen bizonyítékkal. A kérdés azért nehéz, mert három egymástól független dolgot szoktak összekeverni: a hatósági energetikai tanúsítás számítási eljárását, a rétegrend hő- és nedvességtechnikai méretezését, valamint az időfüggő, nedvességcsatolt szimulációt. Erre a három feladatra három különböző program való, és egyik sem helyettesíti a másikat.

Előrebocsátjuk a következtetést. A bevonat mint hőszigetelő réteg egyik szoftverbe sem vihető be, mert a CE-teljesítménynyilatkozat a hővezetési tényezőnél NPD-t (No Performance Determined — nincs meghatározott teljesítmény) deklarál. Az alacsony emissziójú felület hatása ezzel szemben szabványos keretek között, az MSZ EN ISO 6946:2017 C melléklete szerint valóban számítható — csak sokkal szűkebb határok között, mint ahogyan az a forgalomban lévő számítási lapokon megjelenik. A napsugárzás-visszaverés és a szerkezet kiszáradása pedig olyan hatás, amelyet stacioner U-érték-számítás definíció szerint nem tud leképezni: erre a WUFI Pro való, mért anyagjellemzőkkel etetve.

Három szoftver, három különböző kérdés

Mielőtt bármelyik programot megnyitná, érdemes kimondani, melyik kérdésre keres választ. A három feladat így különül el:

1. Energetikai tanúsítás és követelményigazolás: megfelel-e az épület a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerinti követelményeknek, és milyen energetikai minőségi osztályba kerül a 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet szerinti tanúsítványban. Ez hatósági kimenet, jogi következményekkel.
2. Rétegrendi méretezés: mekkora a szerkezet hőátbocsátási tényezője (U, W/(m²·K)), és teljesíti-e a felületi kondenzációra és penészkockázatra vonatkozó feltételt az MSZ EN ISO 13788 szerint.
3. Higrotermikus (hő- és nedvességtechnikai) szimuláció: hogyan változik a szerkezet hőmérséklet- és nedvességtartalom-eloszlása óráról órára, több éven át, valós klímaadatokkal. A honosított szabvány az MSZ EN 15026:2023.

A WinWatt az elsőre, az Ubakus a másodikra, a WUFI Pro a harmadikra készült. Egy bevonat esetében mind a három megkerülhetetlen, de nem ugyanabban a szerepben.

Amit a stacioner U-érték definíció szerint nem ír le

A hőátbocsátási tényező az MSZ EN ISO 6946:2017 szerint állandósult (stacioner), egydimenziós, sugárzásmentes hőáramra vonatkozó mennyiség. Számítása a teljes hőellenállásból (R_T, m²·K/W) történik: 1/U = R_si + Σ(d_i/λ_i) + R_se, ahol d a rétegvastagság (m), λ a hővezetési tényező (W/(m·K)), R_si és R_se a belső, illetve külső felületi hőátadási ellenállás (m²·K/W).

Ebből a definícióból három dolog hiányzik. Először: a napsugárzás. Egy erősen visszaverő kültéri felület nyári hatása — a felületi hőmérséklet érdemi csökkenése — az U-értékben egyáltalán nem jelenik meg, mert a képlet sugárzásmentes hőáramra vonatkozik. Másodszor: a dinamikus, hőtárolási viselkedés, amelyre külön szabvány van (MSZ EN ISO 13786, a dinamikus hőtechnikai jellemzők — hőmérséklet-amplitúdó csillapítás és fáziseltolás). Harmadszor: a szerkezet nedvességállapotának változása az időben. A nedves falazat rosszabbul szigetel — a víz hővezetése mintegy 20–24-szerese a levegőének, ezért az MSZ EN ISO 10456 nedvességi átszámítást ír elő —, de azt, hogy egy adott fal mennyi idő alatt és milyen mértékben szárad ki, stacioner számítás nem tudja megmondani.

WinWatt: katalógusos rétegrend és hatósági kimenet

A WinWatt (Bausoft Pécsvárad Kft.) a hazai gyakorlatban a legelterjedtebb épületenergetikai program. Katalógusos rétegrenddel dolgozik: a felhasználó anyagot választ vagy vesz fel, megadja a rétegvastagságot és a hővezetési tényezőt, a program pedig ebből számol U-értéket, majd épületszintű mérleget, végül a tanúsítványhoz szükséges dokumentumot. A felületi hőátadási ellenállásokat a hőáram irányához kötött, szabványos értékekkel veszi figyelembe.

Fontos pontosítás a program jogi státuszáról: Magyarországon nincs szoftverhitelesítés. A jogszabály a számítási módszert írja elő — a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet a követelményeket és az eljárást, a 176/2008. (VI. 30.) Korm. rendelet a tanúsítvány tartalmát és kiállításának rendjét —, nem pedig azt, melyik programmal kell dolgozni. A WinWatt tehát nem „hivatalos szoftver”, hanem egy olyan eszköz, amely a jogszabály szerinti eljárást implementálja. Ebből az is következik, hogy a tanúsítványért a tanúsító felel, nem a program: a bemenő adat helyességéért is.

Miért nem vihető be a bevonat hőszigetelő rétegként

Egy rétegnek a katalógusban két adata van: a vastagság és a hővezetési tényező. Ahhoz, hogy egy építési termék λ-értékét energetikai számításba lehessen vinni, a 305/2011/EU rendelet (CPR) szerinti teljesítménynyilatkozatban deklarált értékre van szükség. A MIG-ESP Exterior DSIP teljesítménynyilatkozata a hővezetési tényezőnél NPD-t tartalmaz.

Érdemes megjegyezni, hogy a harmonizált szabvány megválasztása önmagában is információ. Az EN 15824:2017 a szerves kötőanyagú kültéri és beltéri vakolatok szabványa, és a nyilatkozat a terméket ebben a termékcsaládban írja le; az ásványi kötőanyagú vakolatokra az EN 998-1 vonatkozik. A gyártói ismertetők ezzel szemben ásványi filmként mutatják be a bevonatot, és a Siegeni Egyetem röntgendiffrakciós (XRD) vizsgálata valóban ásványi fázisokat — kalcitot, dolomitot, rutilt, wollastonitot, diopszidot — azonosított benne. A két leírás nem zárja ki egymást (szerves kötőanyagú, ásványi töltésű filmről van szó), de a tervlapon a teljesítménynyilatkozat szövege az irányadó, nem a prospektus.

A „virtuális réteg” — miért nem járható út

A magyar forgalmazói anyagokban felbukkan egy kerülőút: mivel a WinWatt nem enged egyedi felületi hőátadási ellenállást megadni, a módosított R_si és R_se hatását „virtuális szigetelésként”, egy 1 mm vastag, nagyon alacsony λ-jú réteggel javasolják modellezni.

A gyártói számítási lapon a belső felületi hőátadási ellenállás a szabványos táblázatos 0,130 m²·K/W helyett 0,880 m²·K/W. A különbség ΔR = 0,880 − 0,130 = 0,750 m²·K/W. Ha ezt egy d = 1 mm = 0,001 m vastag réteggel akarjuk előállítani, akkor λ = d / ΔR = 0,001 / 0,750 = 0,00133 W/(m·K).

Ubakus: egyedi felületi hőellenállás — és a szabvány kerete

Az Ubakus (u-wert.net) német online rétegrend-számoló. Stacioner U-értéket számol a DIN EN ISO 6946 szerint, Glaser-típusú páradiffúziós ellenőrzést végez a DIN 4108-3 alapján, valamint kiszámítja a nyári hővédelem dinamikus jellemzőit (hőmérséklet-amplitúdó csillapítás, fáziseltolás) és a szerkezet kiszáradási tartalékát g/(m²·a) egységben. Hazai hatósági kimenete nincs, tervezői munkalapként viszont széles körben használják — és a MIG-anyagban található „wufi” elnevezésű dossziék túlnyomó része valójában ilyen Ubakus-lap, nem WUFI-futtatás.

Az Ubakus egyik jellegzetessége, hogy a felületi hőátadási ellenállások egyedileg megadhatók. Ez önmagában szabályos funkció: az MSZ EN ISO 6946:2017 6.4 pontja és normatív C melléklete kifejezetten megengedi, hogy alacsony emissziójú felületnél a táblázatos érték helyett részletes számítás készüljön. A kérdés az, hogy a részletes számítás mekkora mozgásteret ad.

Mit enged meg az MSZ EN ISO 6946:2017 C melléklete

A felületi hőátadási együttható két tagból áll: h = h_r + h_c, ahol h_r a sugárzási, h_c a konvektív tag (mindkettő W/(m²·K)). A felületi hőátadási ellenállás ennek reciproka: R_s = 1/h. A sugárzási tag a felület hosszúhullámú emissziós tényezőjével (ε) skálázódik: h_r = ε · h_r0, ahol h_r0 = 4 · σ · T_m³, σ = 5,67·10⁻⁸ W/(m²·K⁴) a Stefan–Boltzmann-állandó, T_m pedig a felület és a környezet közepes abszolút hőmérséklete (K).

Belső oldalon, T_m = 293 K (20 °C) mellett: h_r0 = 4 · 5,67·10⁻⁸ · 293³ = 5,705 W/(m²·K). A gyártói terméklap szerinti ε = 0,28 emissziós tényezővel h_r = 0,28 · 5,705 = 1,597 W/(m²·K). A konvektív tagot azonban a C melléklet a hőáram irányához kötve rögzíti: felfelé irányuló hőáramnál h_ci = 5,0, vízszintesnél h_ci = 2,5, lefelé irányulónál h_ci = 0,7 W/(m²·K). Falszerkezetnél tehát h_ci = 2,5, ebből h_si = 2,5 + 1,597 = 4,097 W/(m²·K), vagyis R_si = 1/4,097 = 0,244 m²·K/W. A táblázatos érték 0,130 m²·K/W, a növekmény tehát 0,114 m²·K/W.

Külső oldalon a konvektív tag a szélsebességtől függ: h_ce = 4 + 4·v, ahol v a felület melletti szélsebesség (m/s). A méretezésben szokásos v = 4 m/s mellett h_ce = 20,0 W/(m²·K). T_m = 268 K (−5 °C) esetén h_r0 = 4 · 5,67·10⁻⁸ · 268³ = 4,366 W/(m²·K), és a gyártói ε = 0,30 értékkel h_r = 1,310 W/(m²·K). Így h_se = 21,31 W/(m²·K), azaz R_se = 0,047 m²·K/W, szemben a táblázatos 0,040-nel. A külső oldalon a nyereség tehát mindössze 0,007 m²·K/W: a szélhatás miatt a konvektív tag annyira dominál, hogy az emisszió csökkentése ott gyakorlatilag nem hoz eredményt. Ez a low-e hatás lényegében beltéri jelenség.

Ez a növekmény abszolút érték: ugyanaz a 0,121 m²·K/W adódik hozzá egy szigeteletlen tömör téglafal és egy passzívház-szintű szerkezet hőellenállásához is. Éppen ezért a súlya gyorsan csökken, ahogy a szerkezet javul.

Ha valaki tökéletes, ε → 0 felületet tételezne fel — ami nem létezik —, a belső felületi hőellenállás akkor sem lehetne nagyobb, mint 1/h_ci = 1/2,5 = 0,40 m²·K/W falszerkezetnél. Ez a szabvány kemény felső korlátja. Az a gyakorlat, amely R_si = 0,880 és R_se = 1,150 m²·K/W értékekkel dolgozik, ezt a korlátot a belső oldalon 2,2-szeresen lépi túl.

Mit lehet kiolvasni a gyártói lappárokból

A módszertani vitát nem kell elvont szinten lefolytatni: a forrásanyagban van olyan Ubakus-lappár, amely ugyanazt a falszerkezetet mutatja hagyományos diszperziós festéssel és a bevonattal. Az Indotec Weiss klinkerburkolatú vasbeton fal rétegrendje mindkét lapon azonos: 2 cm mészcementvakolat, 20 cm vasbeton, 2,5 cm ásványgyapot (λ = 0,50 W/(m·K)), 5 cm ásványgyapot (λ = 0,043 W/(m·K)), 5 cm hátsószellőzésű légrés, 12 cm klinkertégla. A rétegek összegzett hőellenállása a diszperziós lapon 1,366, a bevonatos lapon 1,368 m²·K/W. A teljes hőellenállás mégis 1,626 és 2,378 m²·K/W.

Ugyanezen a lappáron egy másik szám is árulkodó. A nyári hővédelemhez tartozó fáziseltolás a diszperziós lapon 9,0 óra, a bevonatoson 8,8 óra. Ez összhangban van azzal, ami a hőtechnikából következik: a fáziseltolást és az amplitúdócsillapítást a 20 cm vasbeton és a klinkerburkolat tömege adja, nem a 0,5 mm-es felületi film. Ha egy anyag a fáziseltolás javítását ígéri, azt a rétegrend tömegén és hőkapacitásán keresztül kell tudnia igazolni — 0,5 mm-en ez geometriailag kizárt.

Amit az Ubakus-lap maga ír a lap alján

Érdemes az ilyen módon készült lapokat végigolvasni a jegyzetekig. Az Ubakus minden érintett lapon kiír egy gépi lábjegyzetet, amely szó szerint közli: „Wärmeübergangswiderstände gemäß DIN 6946 für die U-Wert-Berechnung. Für Feuchteschutz und Temperaturverlauf wurden Rsi = 0,25 und Rse = 0,04 gemäß DIN 4108-3 verwendet.” Magyarul: a megadott egyedi felületi ellenállásokat a program csak az U-érték számításához használta, a nedvességvédelemhez és a hőmérséklet-eloszláshoz Rsi = 0,25 és Rse = 0,04 m²·K/W értékekkel számolt a DIN 4108-3 szerint. Ez a program szándékos tervezési döntése, nem hiba: a felületi kondenzáció és a penészkockázat vizsgálatához a szabvány más, rögzített felületi ellenállást ír elő.

Ennek az a következménye, hogy a szóban forgó lapokon a kondenzációmentességi megállapítás és a feltüntetett belső felületi hőmérséklet nem a módosított peremfeltétellel készült. Az Indotec-lappáron ez közvetlenül látszik: mindkét lapon ugyanaz a 16,2 °C belső felületi hőmérséklet szerepel — a diszperziós festésűn és a bevonatoson egyaránt —, holott az U-érték a két lapon jelentősen eltér. A nedvességvédelmi rész tehát nem igazolja a hőtechnikai rész feltevését: a két számítás ugyanazon a lapon két különböző peremfeltétellel fut.

Miért éppen 0,25 a nedvességtechnikai R_si

Az MSZ EN ISO 13788 a felületi kondenzáció és a penészkockázat vizsgálatához vezeti be a hőmérsékleti tényezőt: f_Rsi = (θ_si − θ_e)/(θ_i − θ_e) = 1 − R_si/R_T, ahol θ_si a belső felületi hőmérséklet, θ_i és θ_e a belső és külső levegő hőmérséklete. A számításban szándékosan nagyobb R_si-t (0,25 m²·K/W) használnak, mint az U-értéknél, mert ez modellezi a rosszul átszellőzött sarkok, bútor mögötti falszakaszok kedvezőtlenebb helyzetét. A német DIN 4108-2 ehhez f_Rsi ≥ 0,70 küszöböt ír elő; a penészcsírázás kritikus feltétele a felületi relatív páratartalom 80%-a — vagyis a penész jóval a kondenzáció bekövetkezte előtt megjelenik.

Itt lesz látható, miért nem közömbös, milyen R_si-vel dolgozik valaki. Maradjunk a bevonatos Indotec-lapnál, amelynek teljes hőellenállása a lap szerint R_T = 2,378 m²·K/W. A DIN 4108-3 szerinti peremfeltétellel a rétegek 1,368 m²·K/W-jához 0,25 és 0,04 adódik, R_T = 1,658 m²·K/W, tehát f_Rsi = 1 − 0,25/1,658 = 0,849, és 20 °C belső, −5 °C külső hőmérséklet mellett θ_si = −5 + 0,849 · 25 = 16,2 °C. Ez pontosan az az érték, amit a lap kiír. Ha viszont a felvett R_si = 0,880 m²·K/W-t következetesen a hőmérsékleti tényezőre is alkalmaznánk: f_Rsi = 1 − 0,880/2,378 = 0,630, és θ_si = −5 + 0,630 · 25 = 10,7 °C.

WUFI Pro: idősoros, nedvességfüggő szimuláció

A WUFI (Wärme und Feuchte instationär) a Fraunhofer Institut für Bauphysik fejlesztése. A WUFI Pro egydimenziós, instacioner, csatolt hő- és nedvességtranszport-modell: óránkénti lépésben számolja a hőmérséklet-, a relatív páratartalom- és a nedvességtartalom-eloszlást a rétegrend keresztmetszetében, valós vagy generált klímafájl alapján, több éves futtatással. A honosított szabvány az MSZ EN 15026:2023, amely az ilyen numerikus szimulációk követelményeit rögzíti.

A modell megbízhatóságát független validáció is vizsgálta: Mundt-Petersen és Harderup vak (blind) validációs eljárással hasonlította össze a számított és mért hőmérséklet-, illetve relatívpáratartalom-értékeket észak-európai klímán, és általánosan jó egyezést talált, azzal a megkötéssel, hogy a hőmérsékletmérés pontatlansága a relatív páratartalomra visszahat, és hogy a kritikus időszakokat lefedő peremfeltétel-adatra szükség van.

Milyen adatot kér a WUFI egy bevonatra

A WUFI a rétegrend minden anyagára komplett anyagjellemző-készletet vár. Az alábbi táblázat mutatja, mi kell, és ebből mi áll ma rendelkezésre a MIG-ESP-re nyilvános, ellenőrizhető forrásból.

A páradiffúziós ellenállási szám levezetése egyszerű: μ = sd / d. A deklarált sd = 0,05 m mellett d = 0,4 mm rétegvastagságnál μ = 0,05 / 0,0004 = 125, d = 0,6 mm-nél μ = 83. A ± 0,02 m tűréssel a tartomány kb. μ = 50–175 közé esik. Az EN 1062-1 / EN ISO 7783 osztályozás szerint sd < 0,14 m a V1 (magas vízgőzáteresztés) kategória — a bevonat tehát dokumentáltan páraáteresztő, a szó szabványos értelmében.

Az egyetlen valódi WUFI-futtatás az anyagban

A rendelkezésre álló dokumentumkorpuszban egyetlen olyan dosszié van, amely ténylegesen WUFI Pro futtatás eredményeit tartalmazza: a salzkotteni Salinator-ház (műemlék épület) 2023. szeptemberi szimulációja. A többi, „wufi” nevet viselő mappa Ubakus szerinti stacioner U-érték- és DIN 4108-3 szerinti páralapokat tartalmaz. A megkülönböztetés nem szőrszálhasogatás: a két dokumentumtípus más kérdésre válaszol, és más bizonyítóerővel bír.

A salzkotteni futtatás peremfeltételei dokumentáltak: METEONORM klímafájl Bad Lippspringe állomásra, óránkénti .wac formátumban; belső klíma a WUFI szinuszos görbéjével; északi tájolás; három éves szimulációs időtartam. Négy falszerkezetet vizsgáltak két-két változatban: 20 cm favázas agyagkitöltést kétoldali 2 cm mészvakolattal (összesen 24 cm), 40 cm történelmi tömör téglát kétoldali 2 cm mészvakolattal, valamint ugyanezeket 10 cm Pavatex Pavadentro faroszt belső oldali hőszigeteléssel felújítva. A bevonatra felvett felületi értékek: rövidhullámú elnyelés 0,1 — a jegyzőkönyv szerint biztonsági tartalékkal, a 0,03 körüli mért érték helyett —, hosszúhullámú emisszió 0,28; R_si = 0,24 és R_se = 0,15 m²·K/W. Az összehasonlító változatban a diszperziós festék 0,4 rövidhullámú elnyeléssel, 0,9 emisszióval, R_si = 0,125 és R_se = 0,04 értékkel szerepel.

MIG DHMb mikromembrán technológia — a gyártó magyar nyelvű animációja (1:49)

A gyártó saját, magyar nyelvű animációja a DHMb (Double Hybrid Membrane) elvet mutatja be. A videó szemlélteti a bevonat feltételezett pórusszerkezetét, a vízgőzmolekulák mozgását a rétegben, és azt, ahogyan a nedvesség a falazatból kifelé távozik. A szoftverválasztás szempontjából az animációban bemutatott folyamat besorolása egyértelmű: egy időben lezajló, nedvességcsatolt transzportfolyamatról van szó, amelyet stacioner U-érték-számítás definíció szerint nem tud leképezni, higrotermikus szimuláció viszont igen. A videóban bemutatott mechanizmus tehát nem a WinWattba, hanem a WUFI-ba való.

Összehasonlító táblázat

Melyik bizonyítékot mire használja a gyakorlatban

A tervezőhöz jellemzően egy vegyes dokumentumcsomag érkezik: teljesítménynyilatkozat, akkreditált mérési jegyzőkönyv, rétegtáblák, számítási munkalapok, szimulációs kivonatok. Ezeknek nagyon eltérő a bizonyítóerejük, és nem cserélhetők fel.

Kombinált munkafolyamat

A három program együtt használva rendezett, védhető munkafolyamatot ad. A sorrend nem közömbös: a hatósági számítás legyen tiszta és konzervatív, a bevonat hozadéka pedig külön, a rá való eszközzel kimutatva.

1. A hatósági energetikai számítást a WinWattban a bevonat nélkül készítse el. A rétegrendben csak deklarált λ-jú anyagok szerepeljenek. Ha a bevonat alatt van hőszigetelő vakolat vagy táblás hőszigetelés, az természetesen a saját deklarált értékével számít.
2. Szerezze be a teljesítménynyilatkozatot, és nézze meg tételesen, mi van deklarálva és mi NPD. Ez dönti el, mi vihető be egyáltalán bármelyik számításba.
3. A felületi low-e hatás nagyságrendjét az MSZ EN ISO 6946:2017 C melléklete szerint, kézzel vagy Ubakusban számítsa ki — de a konvektív tagot hagyja a szabvány szerinti értéken, és a felvett emissziós tényezőt írja le a számítás mellé forrásmegjelöléssel.
4. A nedvességtechnikai megfelelőséget elsőként az MSZ EN ISO 13788 szerinti ellenőrzéssel végezze el, R_si = 0,25 m²·K/W-tal, az f_Rsi ≥ 0,70 kritériumra. Ha a szerkezet itt megbukik, a bevonat nem oldja meg.
5. Ha a kérdés a kiszáradás, a felszáradási idő, a homlokzat nyári viselkedése vagy a belső oldali hőszigetelés kockázata, akkor és csak akkor futtasson WUFI Prót, dokumentált klímafájllal, legalább háromévi szimulációs időtartammal.
6. A WUFI-ban a bevonatot ne hőszigetelő rétegként, hanem felületi jellemzőkkel vigye be: rövidhullámú elnyelési tényező az MFPA-mérésből, hosszúhullámú emisszió a gyártói adatlapról (jelezve, hogy ez nem akkreditált érték), páradiffúziós ellenállási szám a deklarált sd-ből. A hiányzó anyagjellemzőket írja meg a jegyzőkönyvbe hiányként, és futtasson érzékenységvizsgálatot rájuk.
7. A tanúsítvány mellé csatolt kísérőanyagban különítse el, mi hatósági számítás és mi kiegészítő szimuláció. A kettő ne keveredjen egyetlen táblázatban.

Mit írjon a tervlapra

Ha a rétegrendben szerepel ilyen bevonat, a tervdokumentációban a következő mondatok teszik egyértelművé a helyzetet, és védik meg a tervezőt egy későbbi vitában:

• A bevonat a hőátbocsátási tényező számításában nem szerepel hőszigetelő rétegként; a teljesítménynyilatkozat a hővezetési tényezőnél NPD-t deklarál (DoP MIG-2022-09-14 ESP-02, EN 15824:2017).
• A számított U-érték a hőáram irányához tartozó szabványos felületi hőátadási ellenállásokkal készült, az MSZ EN ISO 6946:2017 táblázatos értékei szerint.
• A felületi penészkockázat ellenőrzése az MSZ EN ISO 13788 szerint, R_si = 0,25 m²·K/W-tal, az f_Rsi ≥ 0,70 kritériumra történt.
• A bevonat vízgőzáteresztése a teljesítménynyilatkozat szerint sd = 0,05 m ± 0,02 m, ami az EN ISO 7783 szerinti V1 (magas) osztálynak felel meg; a réteg tehát a falszerkezet kiszáradását nem gátolja.
• A nyári hővédelem dinamikus jellemzőit (amplitúdócsillapítás, fáziseltolás) a falazat és a hőszigetelő réteg tömege adja; a felületi bevonat ezekre nincs számottevő hatással.
• Ha a projektben WUFI-futtatás készült, annak peremfeltételei (klímaállomás, tájolás, belső klímagörbe, szimulációs időtartam, felületi elnyelési és emissziós tényezők, R_si és R_se) a jegyzőkönyvben tételesen szerepeljenek, a hiányzó anyagjellemzőkkel együtt.

Ami nyitva marad

Két ponton nem tudtunk lezárni a kérdést, és ezt érdemes kimondani. Egyrészt az MSZ EN 15026:2023 honosított magyar szabvány, tehát a nedvességtechnikai megfelelőség igazolására hivatkozható, részletesebb eljárást ad a Glaser-módszernél; olyan hazai jogszabályi helyet azonban, amely a numerikus szimulációt tételesen nevesítené elfogadott bizonyítéktípusként, nem találtunk. A gyakorlatban a szimuláció a tervezői döntés alátámasztására szolgál, nem a tanúsítványbeli U-érték helyettesítésére. Másrészt a bevonatra megadott hosszúhullámú emissziós tényező nem akkreditált mérésből származik, és a gyártói dokumentumok sem egységesek benne: a kültéri terméklapon 0,30, a beltérin 0,28, a magyar nyelvű leírásban 0,315, az antimikrobiális változatnál 0,15, a hivatkozott számítási munkalapon pedig 0,2 szerepel. Öregítés utáni értékkel egyáltalán nem rendelkezünk. Márpedig az MSZ EN ISO 6946 C melléklete szerinti teljes számítás pontosan ezen az egy számon áll — ha az emisszió nagyobb, a levezetett hőellenállás-növekmény arányosan kisebb.

Összefoglalva: az energetikai szoftver és a bevonat kérdésében nem szoftvert kell választani, hanem bizonyítékot rendelni a kérdéshez. A WinWatt a hatósági megfelelést adja, deklarált anyagjellemzőkkel; az Ubakus a felületi low-e hatás szabványos keretű, nagyságrendi vizsgálatára jó, ha a konvektív tag a szabvány szerinti értéken marad; a WUFI Pro pedig az egyetlen eszköz, amely a bevonat tényleges erősségeit — a napsugárzás-visszaverést és a nedvességdinamikát — egyáltalán le tudja képezni, feltéve hogy megkapja a hozzá tartozó mért anyagjellemzőket.