Hideg fal ellen: miért fázik 22 fokban is, és mit tehet

A leggyakoribb lakossági panasz a fűtési idényben nem az, hogy hideg van, hanem az, hogy „hideg van, pedig a termosztát 22 fokot mutat”. A kérdés — miért fázom a lakásban, ha a levegő mérve meleg — nem szubjektív érzet és nem is a fűtésszabályozó hibája. Fizikailag pontosan leírható jelenségről van szó: az ülő ember hőleadásának nagyobbik hányada nem a levegőnek megy át, hanem hosszúhullámú infravörös sugárzás formájában a környező felületeknek. A szobatermosztát viszont kizárólag a levegő hőmérsékletét méri. Ha a falfelületek hidegebbek a levegőnél — és egy felújítatlan magyar lakásban ez a jellemző eset —, akkor a termosztát által kiírt szám rendszeresen felülbecsli a tényleges hőérzetet.

Ez a cikk lakossági olvasónak készült, de a levezetéseket a szabványos épületfizikai és komforttechnikai eljárás szerint, mértékegységekkel és behelyettesített értékekkel közli, hogy Ön utána tudjon számolni. Végigmegyünk azon, mit mér a termosztát és mit érez a bőr; melyik hat tényező határozza meg a hőérzetet; hogyan kell kiszámítani a közepes sugárzási és az operatív hőmérsékletet; mennyivel hidegebb egy konkrét magyar falszerkezet mellett a hőérzet, mint a kiírt levegőhőmérséklet; miért erősödik a hatás a fal közelében; honnan jön a fal melletti huzatérzet; mennyibe kerül ez a fűtésszámlában; és — ez a legfontosabb rész — mit mozdít el ezen a belső felületi hőmérséklet emelése, és mit nem. A végén összeállítunk egy otthoni mérési protokollt két olcsó eszközzel.

Mit mér a szobatermosztát, és mit érez a bőr

A szobatermosztát egy levegőben álló hőmérséklet-érzékelő. Ez a léghőmérsékletet (jele θa vagy ta, mértékegysége °C) méri: annak a levegőnek a hőmérsékletét, amely az érzékelőt körülveszi. Egy termosztát tehát pontosan egyetlen dolgot tud a szobáról, és azt az egyet általában jól tudja.

Az emberi test viszont négy, egymástól független úton ad le hőt, és ezek közül csak az egyik függ a léghőmérséklettől. A hőélettani szakirodalom szerint ülő, nyugalmi tevékenységnél (1,0–1,2 met) az arányok a következők:

• Hővezetés és konvekció (áramlásos hőátadás) a bőr és a levegő között. Ez az az út, amelyet a léghőmérséklet és a légsebesség szabályoz. Nyugalmi, ülő tevékenységnél a teljes hőleadás nagyjából 25–35%-a.
• Hosszúhullámú sugárzás a test és a környező felületek — falak, ablak, padló, mennyezet — között. Ennek hajtóereje nem a levegő, hanem a felületek hőmérséklete. Nyugalmi állapotban ez a legnagyobb tétel, a hőleadás mintegy 40–45%-a.
• Párolgás: a bőrről elpárolgó nedvesség (izzadás és észrevétlen párolgás), valamint a kilélegzett levegő páratartalma. Ezt a relatív páratartalom szabályozza, körülbelül 20–25%.
• Légzési hőveszteség: a belélegzett hideg levegő felmelegítése a testben, néhány százalék.

A második tétel az, amit a termosztát nem lát. Egy fűtött, de rossz szerkezetű helyiségben a levegő gyorsan felmelegszik — kis hőkapacitása van —, a több tonnányi falazat viszont lassan és csak részben. A termosztát ekkor kikapcsolja a fűtést, mert a levegő elérte a beállított értéket, miközben a testről a hideg falak felé továbbra is jelentős sugárzási hőáram indul. Ez az az érzet, amelyet a lakók „huzatnak” vagy „hideg falnak” neveznek, és amely miatt egyre feljebb tekerik a termosztátot.

A hőérzet négy környezeti tényezője

A hőérzet leírásának nemzetközi kerete az MSZ EN ISO 7730:2006 szabvány (az ISO 7730:2005 magyar bevezetése), amely Fanger hőkomfort-modelljére épül. A modell hat bemenő adattal dolgozik: négy környezeti és két személyes tényezővel. A gyakorlati következtetés az, hogy a léghőmérséklet ezek közül csak az egyik, és nem is a legnagyobb súlyú.

A relatív páratartalom hatása a téli tartományban a legkisebb: 20 és 60% között a hőérzetet érdemben nem mozdítja el, csak a nyálkahártyák szárazságát és — a felületeken — a penészkockázatot. A légsebesség viszont annál fontosabb, mert 0,2 m/s fölött már önálló panaszforrássá válik; erre a cikk hatodik szakaszában visszatérünk. A meghatározó páros ebben a témában a léghőmérséklet és a közepes sugárzási hőmérséklet.

A közepes sugárzási hőmérséklet és az operatív hőmérséklet

A közepes sugárzási hőmérséklet (jele t̄r, mértékegysége °C) annak a képzeletbeli, egyenletes hőmérsékletű, feketetest-burkolatnak a hőmérséklete, amelyben az emberre ugyanakkora sugárzási hőáram hatna, mint a valóságos, egyenetlen hőmérsékletű helyiségben. Nem a felületek átlaghőmérséklete: a felületek a szögtényezőjükkel súlyozva számítanak bele, vagyis annak arányában, amekkora térszöget a testből nézve elfoglalnak.

Kis hőmérséklet-különbségeknél — és egy lakószobában a felületek között ritkán van 15 K-nél nagyobb eltérés — a negyedik hatványos sugárzási törvény jó közelítéssel linearizálható, ezért a közepes sugárzási hőmérséklet a szögtényezőkkel súlyozott számtani átlagként számítható:

Az operatív hőmérséklet (jele to, mértékegysége °C) az a szám, amely a léghőmérsékletet és a sugárzási környezetet egyetlen értékbe vonja össze. Az MSZ EN ISO 7730:2006 definíciója szerint annak az elképzelt, egyenletes hőmérsékletű térnek a hőmérséklete, amelyben az ember ugyanannyi hőt adna le sugárzással és konvekcióval, mint a valóságos, egyenetlen környezetben. Számítása:

Ez a fél-fél súlyozás a cikk kulcsa. A hőérzeti panaszok mögött nem az áll, hogy a levegő hideg, hanem hogy a levegő és a felületek hőmérséklete elszakad egymástól, és a termosztát csak az egyik felet szabályozza.

Számítási példa: 22 °C-os levegő és 16 °C-os külső fal

Vegyünk egy valóságos magyar szerkezetet. A vizsgált fal 30 cm vastag tömör kisméretű tégla falazat (λ = 0,80 W/mK), belül 1,5 cm mészvakolattal (λ = 0,70 W/mK), kívül 2 cm mészcement vakolattal (λ = 0,90 W/mK). A rétegek hőellenállása:

A belső felületi hőmérséklet ebből egyenesen adódik. A falon átmenő hőáramsűrűség q = U · (θi − θe), a belső határrétegen eső hőmérséklet-különbség pedig q · Rsi. Behelyettesítve θi = 22 °C belső és θe = −5 °C külső hőmérsékletnél:

Ugyanezzel a módszerrel a helyiség többi felülete is számítható. Egy kétrétegű, U = 2,8 W/m²K-jú ablak belső üvegfelülete 22 − 2,8 · 0,13 · 27 = 12,2 °C. Egy fűtetlen pince fölötti, U = 1,2 W/m²K-jú födém felülete, 10 °C-os pincehőmérsékletnél és lefelé irányuló hőáramnál (Rsi = 0,17 m²K/W) 22 − 1,2 · 0,17 · 12 = 19,6 °C. A belső válaszfalak és a fűtött lakás felőli födém gyakorlatilag a levegő hőmérsékletén, 21–21,5 °C-on állnak.

Most számítsuk ki a közepes sugárzási hőmérsékletet. A vizsgált helyiség egy 4,0 × 3,5 m alapterületű, 2,7 m belmagasságú sarokszoba két külső fallal és egy 1,8 × 1,4 m-es ablakkal. A helyiség közepén álló emberre a szögtényezőket a felületarányokkal közelítjük — ez kis, gömb alakú érzékelőre a helyiség közepe táján bevett mérnöki közelítés, és a nagyságrendet helyesen adja vissza.

Miért fáj jobban egy nagy hideg felület: a szögtényező

A szögtényező (angolul view factor vagy angle factor, jele Fp–i, dimenzió nélküli szám 0 és 1 között) azt fejezi ki, hogy a testből kiinduló sugárzás hányad része éri az adott felületet. Kis, gömb alakú érzékelőre ez tisztán geometriai mennyiség: a felület látszólagos térszögének és a teljes gömbi térszögnek (4π szteradián) a hányadosa. Két dolog növeli: a felület mérete és a hozzá való közelség.

A közelség hatása erősebb, mint sokan gondolnák. Egy d távolságra lévő, 2a széles és 2b magas téglalap térszöge a merőlegesen szemközti pontból négy negyedből tevődik össze, negyedenként Ω = arctg[a·b / (d·√(a² + b² + d²))]. Alkalmazzuk ezt a 3,5 m széles, 2,7 m magas külső falra, 0,5 m-ről nézve, 1,0 m testmagasságban:

Vagyis 0,5 m-re a faltól ez az egyetlen falsík már a sugárzási környezet 35,2%-át teszi ki, szemben a helyiség közepén mért 25,9%-kal (a két külső fal tömör felülete együtt). Mivel az 1,8 × 1,4 m-es ablak ennek a 9,45 m²-es falsíknak a 26,7%-át foglalja el, a falsík területarányos hőmérséklete 15,0 °C — jóval a helyiség átlaga alatt. Ez a nagyságrendbeli különbség magyarázza, miért panaszkodik a lakó a fal mellé állított ágyra vagy íróasztalra, miközben a helyiség közepén állva nem érzi ugyanezt.

A hideg felületnek van egy másik, önálló hatása is: a sugárzási hőmérséklet-aszimmetria (jele Δtpr, mértékegysége K vagy °C). Ez a test egyik és másik oldalára jutó síkirányú sugárzási hőmérséklet különbsége. Ezt nem a gömb-, hanem a síkelem-szögtényezővel kell számolni, amely 0,5 m-ről ugyanerre a falsíkra 0,907 — vagyis a fal felé forduló testfelület gyakorlatilag csak a falat látja. Ebből a fal felé eső síkirányú sugárzási hőmérséklet 15,5 °C, az ellenkező irányú 19,9 °C, tehát Δtpr = 4,5 K.

Az MSZ EN ISO 7730:2006 hideg falra vonatkozó összefüggése — PD = 100 / (1 + exp(6,61 − 0,345 · Δtpr)), a Δtpr < 15 °C tartományban — ehhez mindössze 0,6%-os elégedetlenségi arányt rendel, ami a szabvány legszigorúbb, A kategóriájú 10 K-es határértékén belül marad.

Ez fontos részeredmény, és a maga irányában negatív: a hideg fal melletti panasz nem az aszimmetriából ered. A két valódi ok a teljes testre ható, csökkent operatív hőmérséklet és a következő szakasz tárgya, a fal mentén leáramló hideg levegő.

A huzatérzet: a hideg falról lefolyó levegőáram

A hideg falfelület mellett a levegő lehűl, sűrűsége megnő, és a gravitáció hatására lefelé indul. A falfelület mentén így kialakul egy néhány centiméter vastag, gyorsuló határréteg, amely a padlót elérve vízszintesen szétterül a helyiségben, jellemzően boka- és lábszármagasságban. Ezt hívja a szakirodalom leáramlásnak (angolul downdraught), a lakó pedig huzatnak — noha nyílászáró-tömítetlenségről szó sincs, az ablak zárva van, és a jelenséget kizárólag a felület hőmérséklete hajtja.

A boka magasságában mérhető légsebességre a hideg függőleges felület magasságából és hőmérséklet-különbségéből számoló, kísérletileg igazolt összefüggés áll rendelkezésre. A Manz és Frank numerikus áramlástani vizsgálataira támaszkodó, méréssel kalibrált alak — amelyet a Payette Associates nyilvánosan hozzáférhető komfortszámítási módszertana közöl — a következő:

Alkalmazzuk a saját falunkra: H = 2,7 m, ΔΘ = 22 − 16,04 = 5,96 K, tehát √(H·ΔΘ) = √16,1 = 4,01. A számított sebességek:

Ezek a sebességek a huzatpanasz tartományában vannak. Az MSZ EN ISO 7730:2006 a huzatérzetet a huzatérzeti mutatóval (angolul draught rate, jele DR, mértékegysége %) írja le, amely a huzat miatt elégedetlenek várható arányát adja meg: DR = (34 − ta,l) · (va,l − 0,05)^0,62 · (0,37 · va,l · Tu + 3,14), ahol ta,l a helyi léghőmérséklet °C-ban, va,l a helyi átlagos légsebesség m/s-ban, Tu pedig a helyi turbulenciafok százalékban (ha ismeretlen, 40% használható). A képlet 0,05 m/s alatti sebességnél 0,05-tel számol, és 100% fölött 100%-ra korlátoz.

Mit jelent ez a fűtésszámlában

A lakó nem az operatív hőmérsékletet állítja be, hanem a termosztátot tekeri feljebb addig, amíg a hőérzet elfogadhatóvá nem válik. A kérdés tehát az: mennyivel kell megemelni a léghőmérsékletet, hogy a hideg felületek okozta hiányt pótolja?

A számítás nem egyszerű levonás, mert a léghőmérséklet emelése a felületeket is melegíti — csak nem ugyanolyan mértékben. A belső felület hőmérsékletének a levegő hőmérséklete szerinti érzékenysége dθsi/dθi = 1 − U · Rsi. A mi falunkra ez 1 − 1,699 · 0,13 = 0,779; az ablakra 1 − 2,8 · 0,13 = 0,636; a belső falakra és a fűtött lakás felőli födémre gyakorlatilag 1,0; a pince fölötti padlóra 1 − 1,2 · 0,17 = 0,796. A szögtényezőkkel súlyozva a közepes sugárzási hőmérséklet 0,888 K-nel emelkedik minden 1 K léghőmérséklet-emelésre, az operatív hőmérséklet pedig 0,944 K-nel.

Innen a fűtési többlet már számítható. A transzmissziós hőveszteség arányos a belső és külső hőmérséklet különbségével. A magyar fűtési idényben a külső levegő idényátlaga hozzávetőleg 5 °C, tehát a hajtó hőmérséklet-különbség 22 °C-os beltérnél 17 K, 23,46 °C-nál 18,46 K. A növekmény 18,46/17 − 1 = 8,6%. Ehhez jön, hogy a magasabb beltéri hőmérséklet a fűtési idényt is meghosszabbítja, mert a fűtési határhőmérséklet feljebb tolódik — ez néhány további százalékot jelent.

Mit mozdít el a felületi hőmérséklet emelése, és mit nem

A fenti táblázatból egy dolog egyértelműen leolvasható: a hőérzeten a belső felületi hőmérséklet emelése segít. Innen viszont pontosan meg kell különböztetni, mely beavatkozás emeli valóban a felületi hőmérsékletet, és melyik nem. Ez a kérdés a vékonyréteg bevonatoknál sűrűn összekeveredik, ezért itt tételesen tisztázzuk.

Végezzük el ezt a számítást a szabvány keretei között, a gyártó saját emissziós adatával. A sugárzási hőátadási tényező hr = ε · hr0, ahol hr0 = 4 · σ · Tm³ a feketetest-érték; σ = 5,67 · 10⁻⁸ W/(m²K⁴), Tm = 293 K beltéri közepes hőmérsékletnél hr0 = 5,71 W/m²K. A konvektív tag az MSZ EN ISO 6946:2017 C melléklete szerint vízszintes hőáramnál rögzített: hci = 2,5 W/m²K.

Van egy tisztán jogi következménye is annak, hogy a bevonat hőtechnikai teljesítménye nincs deklarálva. Az EN 15824:2017 harmonizált szabvány szerint kiállított CE-teljesítménynyilatkozat a MIG-ESP Interior és Exterior termékeknél a hővezetési tényező (Wärmeleitfähigkeit) sorában NPD-t, azaz „nincs meghatározott teljesítmény” bejegyzést tartalmaz. Deklarált hővezetési tényező nélkül a termék a 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelet szerinti energetikai számításba hőszigetelő rétegként nem vihető be — függetlenül attól, mit ad bármely számítás.

Nézzük meg a kiszáradás útját is számokkal. Az MSZ EN ISO 10456:2008 nedvességi átszámítása szerint a hővezetési tényező a nedvességtartalommal exponenciálisan romlik: λ = λdry · exp(fψ · Δψ), ahol falazatoknál fψ = 10 (térfogatszázalékos nedvességtartalomra). A 30 cm-es téglafalunk λdry = 0,80 W/mK értéke 5 térfogatszázalékos nedvességtartalomnál 0,80 · exp(10 · 0,04) = 1,19 W/mK-ra romlik, ha a száraz állapotot 1 térfogatszázaléknak vesszük. Ebből U = 2,15 W/m²K adódik.

Ez a hatás valódi, mérhető és a helyes irányba mutat: a felület 1,6 K-nel melegszik, a közepes sugárzási hőmérséklet 18,8-ról 19,2 °C-ra, az operatív hőmérséklet 20,4-ről 20,6 °C-ra emelkedik, a leáramlás sebessége pedig a hőmérséklet-különbség négyzetgyökével arányosan 0,28 m/s-ról 0,25 m/s-ra csökken. Nagyságrendje ugyanakkor szerényebb, mint amit a lakók a beavatkozástól várni szoktak: a hőérzeti hiánynak nagyjából a hetedét fedi le. A kiszáradás továbbá nem azonnali; egy vastag, átnedvesedett tömör falazat száradása években mérhető, és a végállapotát nem a bevonat felhordásának időpontja, hanem a nedvesség forrásának megszüntetése szabja meg.

A gyártó 1 perc 49 másodperces magyar nyelvű animációja a DHMb-technológia rétegfelépítését és feltételezett működési elvét mutatja be: a bevonat mikromembrános szerkezetét, a pórusokon átvezetett vízgőz útját és a felületre érkező sugárzás visszaverődését ábrázolja. A film a bevonat sugárzási tulajdonságairól képi állítást tesz, de sem a belső felületi hőmérsékletre, sem a helyiség közepes sugárzási hőmérsékletére nem közöl számot, és mérési jegyzőkönyvet nem nevez meg — vagyis az e cikkben tárgyalt mennyiség a videóban nem szerepel. Ezért közöljük forrásként, nem bizonyítékként.

MIG DHMb mikromembrán technológia — a gyártó magyar nyelvű animációja (1:49)

A komfort szabványos kerete: PMV, PPD

A hőérzetet a szabvány nem operatív hőmérsékletben, hanem két mutatóban fejezi ki. A PMV (predicted mean vote, várható hőérzeti szavazat) egy −3-tól +3-ig terjedő skálán helyezi el a nagyszámú személy átlagos hőérzetét: −3 hideg, −2 hűvös, −1 enyhén hűvös, 0 semleges, +1 enyhén meleg, +2 meleg, +3 forró. A PPD (predicted percentage of dissatisfied, elégedetlenek várható aránya) ebből számítható: PPD = 100 − 95 · exp(−0,03353 · PMV⁴ − 0,2179 · PMV²). A képlet alakjából következik, hogy a PPD még tökéletes, PMV = 0 esetén sem megy 5% alá — mindig lesz körülbelül 5% elégedetlen.

Elvégeztük a teljes PMV-számítást a mi helyiségünkre, 1,2 met tevékenységgel, 1,0 clo ruházattal, 50% relatív páratartalommal és 0,10 m/s légsebességgel. Ugyanezekkel a bemenetekkel a semleges (PMV = 0) egyenletes hőmérséklet 21,6 °C-nak adódik:

A számok két dolgot mutatnak meg. Egyrészt a PMV eltolódása a hideg felületek felé érzékelhető, de nem drámai: −0,28 az „enyhén hűvös” irányba tett negyedlépés. Másrészt éppen ez a jellegzetesség magyarázza a panasz természetét: nem fájdalmas hideg, hanem tartós, alacsony intenzitású kellemetlenség, amelyet a lakó a termosztát feltekerésével kompenzál — és ez az, ami a fűtésszámlán megjelenik.

A beltéri környezet minőségi kategóriáit az MSZ EN 16798-1:2020 szabvány rögzíti. Lakóépület nappali helyiségére, fűtési idényben, ülő tevékenységre a szabvány tervezési operatív hőmérsékletként az I. kategóriában 21,0 °C-ot, a II. kategóriában 20,0 °C-ot, a III. kategóriában 18,0 °C-ot ad meg. A mi 20,6 °C-os operatív hőmérsékletünk tehát a II. kategóriának megfelel — a helyiség formálisan nem hibás. A panasz nem abból ered, hogy a szoba szabványon kívüli, hanem abból, hogy a termosztáton látott szám és a testet érő valóság 1,4 K-nel eltér, és a lakó a látott számhoz igazítja az elvárásait.

Otthoni mérés: infrahőmérő és higrométer

Ez a jelenség otthon, két olcsó eszközzel megbízhatóan feltérképezhető. Az egyik egy digitális higrométer, amely a levegő hőmérsékletét és relatív páratartalmát méri; a másik egy infravörös felületi hőmérő (érintés nélküli hőmérő), amely a felület hőmérsékletét mutatja. A kettőből az operatív hőmérséklet és a penészkockázat egyaránt becsülhető.

1. Helyezze a higrométert a helyiség közepére, 1,1 m magasságba, ne fűtőtest, ablak vagy külső fal közelébe. Hagyja legalább 30 percig állni, mielőtt leolvassa: ennyi idő kell a stabilizálódáshoz. Jegyezze fel a léghőmérsékletet és a relatív páratartalmat.
2. Az infrahőmérővel mérje végig a helyiség határoló felületeit: mindkét külső fal közepét, a külső sarkot, az ablakkávát, az ablak belső üvegfelületét, a padlót a külső fal mellett és a mennyezetet. Merőlegesen, 20–40 cm-ről mérjen, mert a műszer látómezeje a távolsággal nyílik, és távolról már a szomszédos, melegebb felületeket is beleátlagolja.
3. A műszer emissziós beállítása legyen 0,95. A hagyományos vakolat, festék, tapéta és beton emissziója 0,90–0,95 közötti, ezért ez a beállítás jó. Fémfelületen, csempén és fényes felületen az infrahőmérő megbízhatatlan.
4. A mért felületi hőmérsékleteket súlyozza a felületek nagyságával, és számoljon közepes sugárzási hőmérsékletet. Ha a legegyszerűbb utat választja, a felületarányos átlag is használható közelítés.
5. Az operatív hőmérséklet ebből: to = (ta + t̄r) / 2. Hasonlítsa össze a termosztát kiírt értékével — a különbség a keresett szám.

Aki pontosabb eredményt szeretne, a közepes sugárzási hőmérsékletet mérheti közvetlenül is, gömbhőmérővel: az MSZ EN ISO 7726:2002 szerinti, 150 mm átmérőjű, matt feketére festett rézgömb közepébe helyezett hőmérő értékéből — a levegő hőmérsékletének és sebességének ismeretében — a közepes sugárzási hőmérséklet visszaszámítható. Ez már mérnöki eszköz, de bérelhető, és egy vitatott hőérzeti panasznál olcsóbban dönt, mint egy elhibázott felújítás.

Összefoglalás: mit érdemes ebből megjegyezni

A cikkben minden számítás nyilvános, ellenőrizhető bemenetekből dolgozott: a falszerkezet rétegrendjéből, a szabványos táblázatos értékekből és a helyiséggeometriából. Aki más falszerkezettel dolgozik, ugyanezekkel a lépésekkel a saját esetére is elvégezheti a levezetést.

• A termosztát a levegőt méri, a test viszont a nyugalmi hőleadásának 40–45%-át sugárzással adja le a felületeknek. A hőérzetet ezért az operatív hőmérséklet írja le, amely kis légsebességnél a léghőmérséklet és a közepes sugárzási hőmérséklet számtani közepe.
• Egy 30 cm-es tömör téglafalú sarokszobában, 22 °C-os belső és −5 °C-os külső levegőnél a belső falfelület 16,0 °C, az operatív hőmérséklet 20,6 °C. A hiány 1,4 K, a külső fal mellett 0,5 m-re 1,9 K.
• Ez a hiány léghőmérséklet-emeléssel pótolható, de körülbelül 1,5 K-nyi feltekerést és mintegy 8,6%-os transzmissziós fűtési többletet igényel, a hosszabb fűtési idényen felül.
• A hideg fal mellett a lehűlő levegő leáramlik, és boka szintjén 0,2–0,3 m/s-os légmozgást hoz létre. Ez a huzatérzet valódi forrása zárt ablak mellett is. A sebesség a felület és a levegő hőmérséklet-különbségének négyzetgyökével arányos.
• A hőérzeten a belső felületi hőmérséklet emelése segít. Ezt vékonyréteg bevonat egyetlen úton érheti el: ha a falszerkezet kiszárad, mert a száraz falazat hővezetése kisebb. Számpéldánkban 5-ről 1 térfogatszázalékra száradó falnál ez 1,6 K felületi hőmérséklet-emelkedést, azaz mintegy 0,2 K operatív hőmérséklet-javulást jelent — a hiány hetedét.
• Az alacsony emissziójú beltéri felületre épülő érvelés az ellenkező irányba mutat: a nagyobb felületi hőátadási ellenállás hidegebb belső felületet ad. A gyártó saját ε = 0,315 adatával, a szabvány saját eljárásával számolva a falfelület 16,0 °C helyett 12,9 °C lenne, és az fRsi 0,779-ről 0,663-ra esne, azaz a 0,70-es penészvédelmi küszöb alá kerülne. Az ε maga viszont nincs megmérve a kikeményedett bevonaton, a bevonat hővezetési tényezője pedig a CE-nyilatkozatban NPD.
• A fűtésszámla és a hőérzet szempontjából a döntő tényező a szerkezet hőátbocsátási tényezője marad. Az U = 1,70-ről 0,24 W/m²K-ra vitt fal a belső felületet 16,0-ról 21,2 °C-ra emeli, a hőérzeti hiányt 1,4 K-ről 0,7 K-re, a leáramlás sebességét 0,25-ről 0,09 m/s-ra csökkenti.

Ha a saját lakásában szeretné eldönteni, mi a probléma valódi oka, kezdje a méréssel: léghőmérséklet, relatív páratartalom és a hideg felületek hőmérséklete. Ha a felületi hőmérséklet 3 K-nél többel marad el a levegőétől, a panasz szerkezeti eredetű, és a termosztát feltekerése csak a tünetet kezeli. Ha a felületi hőmérséklet közel van a levegőéhez, de mégis fázik, akkor a légsebességet, a ruházatot és a páratartalmat érdemes megvizsgálni. Kivitelezőtől három dolgot kérjen írásban: a beavatkozás előtti és utáni számított belső felületi hőmérsékletet, a legkedvezőtlenebb csomópontra vonatkozó fRsi-értéket, és annak megjelölését, hogy a felhasznált termék hőtechnikai teljesítménye a CE-teljesítménynyilatkozatban deklarált-e vagy NPD.