Miért jön vissza a penész a hipó után — és mit kell csinálni helyette

A penész eltávolítása falról a legtöbb esetben egy flakon hipóval kezdődik. A folt egy-két órán belül eltűnik, a fal fehér lesz, a lakó pedig jogosan gondolja, hogy megoldotta a problémát. Néhány hét vagy hónap múlva a folt visszajön — ugyanoda, ugyanabban a rajzolatban, jellemzően ugyanabban az évszakban. Ez a cikk azt vezeti le, hogy ez miért törvényszerű, és mi az a beavatkozási sorrend, amely után a folt nem tér vissza.

A következtetést előre bocsátjuk, mert a cikk hossza indokolja. Három, egymástól független ok van. Az első kémiai: a hipó a saját lúgos kémhatásán az aktív klór gyengébb hatású alakját tartalmazza, és az oxidálószer a felszínen található első szerves anyagon elfogy — a mélyebben futó gombafonalakhoz nem jut el. A második anyagszerkezeti: a vakolat porózus, a micélium — a gombafonalak összefüggő szövedéke — a pórusrendszerbe nő, a felületi kezelés pedig definíció szerint felületi. A harmadik épületfizikai, és ez a döntő: a penész nem koszból, hanem egy mérhető állapotból keletkezik — a felület melletti relatív páratartalom tartósan 80% fölé megy —, és ezt az állapotot semmilyen takarítószer nem változtatja meg. Amíg a felület hideg és párás marad, a fal újratelepül.

Amit a hipó megcsinál, és amit nem: fehérítés kontra micélium-eltávolítás

A háztartási hipó vizes nátrium-hipoklorit-oldat (NaOCl), jellemzően 2–5 tömegszázalék aktív klórtartalommal. Ahhoz, hogy a hipoklorit tárolás közben ne bomoljon el, a gyártók nátrium-hidroxiddal erősen lúgos tartományba állítják be: a kereskedelmi termékek pH-ja jellemzően 11 és 13 között van. Ez a stabilizálás az, ami a fertőtlenítő hatást a penészes vakolaton érdemben korlátozza.

Az aktív klór két alakja, és miért a gyengébbik dolgozik

Vízben a hipoklorit két alakban van jelen: hipoklórossav (HOCl) és hipoklorit-ion (OCl⁻). A kettő aránya kizárólag a pH-tól függ, a HOCl disszociációs állandója szerint: pKa = 7,53 (25 °C). A HOCl-hányad a Henderson–Hasselbalch-összefüggésből számolható: f(HOCl) = 1 / (1 + 10^(pH − pKa)). Behelyettesítve a hipó saját, pH = 12-es közegére: 10^(12 − 7,53) = 10^4,47 ≈ 29 512, tehát f(HOCl) = 1 / 29 513 ≈ 3,39 × 10⁻⁵. Vagyis az aktív klórnak nagyjából a 0,0034%-a van abban az alakban, amelyet a vízfertőtlenítési szakirodalom nagyságrendekkel hatásosabb csíraölőnek tart — a semleges, töltés nélküli HOCl-molekula ugyanis képes a sejtfalon és a sejtmembránon átdiffundálni, a negatív töltésű hipoklorit-ion viszont lényegében nem.

Érdemes ugyanezt a számítást elvégezni arra a hígításra is, amelyet a lakó ténylegesen készít. Ha a hipót csapvízzel tízszeresére hígítja, a pH nem esik vissza semlegesre: a hipoklorit maga is lúgot hidrolizál, és a stabilizáló nátrium-hidroxid is hígul csak, nem tűnik el. Egy tízszeres hígítás jellemzően pH = 10,5–11 körüli oldatot ad, ahol f(HOCl) még mindig 10⁻⁴–10⁻³ nagyságrendű. A hatásos alakhoz pH = 6–7 kellene, ahová a hipót csak savas pufferrel lehetne beállítani — ez viszont pontosan az a művelet, amely klórgázt szabadít fel, ezért háztartásban tilos. A gyakorlati következtetés: a hipó a hatásos alakjában lakásban nem áll elő.

A második korlát a klórigény. A hipoklorit erős, de válogatás nélküli oxidálószer: bármely szerves anyaggal reagál, amellyel először találkozik. A penészes vakolaton ez a felszíni biofilm, az elhalt gombaszövet, a por, a régi festékréteg kötőanyaga és a vakolatba került szerves szennyeződés. Az oldat behatolási frontja tehát nem azért áll meg, mert nem tud tovább menni, hanem azért, mert az oxidálószer elfogy. Minél porózusabb és szennyezettebb a felszín, annál hamarabb.

A harmadik ok az, amiért a beavatkozás mégis sikeresnek látszik. A lakásokban leggyakoribb sötét foltot okozó nemzetségek (Cladosporium, Aspergillus, Alternaria) a sejtfalukba épített melanin miatt feketék vagy sötétzöldek. A melanin oxidációra elszíntelenedik. A hipó tehát elvégzi azt, amit a fehérítőszerektől elvárunk: elbontja a színes pigmentet. A gombabiomassza — a fonalak, a spórák és az elhalt szövet — ettől a helyén marad, csak láthatatlanná válik.

Miért porózus felületen a legrosszabb a felületi kezelés

A vakolat nem sík határfelület, hanem összefüggő pórusrendszer. A penészgombák nem a felületen ülnek, hanem a szubsztrátumba — az aljzatba — nőnek: a táplálkozó fonalak (hifák) behatolnak a pórusokba, és onnan táplálkoznak a vakolatba került szerves anyagból, a ragasztómaradványból, a tapétaenyvből, a diszperziós festék kötőanyagából. A látható folt ennek a rendszernek csak a spóraképző, felszíni része.

Van egy második, ritkán említett hatás is: a kezelés vizet visz a falba. A hipóoldat tömegének több mint 95%-a víz. A visszamaradó folyadékmennyiségre nem találtunk publikált mérést, ezért az alábbi levezetés saját, nagyságrendi becslés: egy szivaccsal vagy szórófejjel végzett felmosásnál 0,10–0,20 liter oldat marad négyzetméterenként a felületen. Számoljuk végig, mit jelent ez egy 15 mm vastag, 1 600 kg/m³ testsűrűségű mész-cement vakolatban. A vakolat tömege négyzetméterenként m = 0,015 m × 1 m² × 1 600 kg/m³ = 24 kg. Ha ebből 0,15 kg víz marad a rétegben, a tömegszázalékban kifejezett nedvességtartalom-növekmény Δu = 0,15 / 24 = 0,0063, azaz 0,63 tömegszázalék.

Ez a szám önmagában nem drámai, és néhány nap alatt kiszárad — de két dolgot elárul. Egyrészt a kezelés utáni napokban a felület nedvesebb, mint előtte, tehát a penész számára kedvezőbb. Másrészt megmutatja, milyen kicsi vízmennyiség kell ahhoz, hogy egy vékony réteg nedvességtartalma mérhetően megugorjon — és ezért olyan érzékeny ez a rendszer a kondenzációra. Ha ugyanez a víz nem egyszer, hanem minden hideg éjszakán újratermelődik a felületen, a fal nem tud kiszáradni.

A penészgátló festék csapdája: filmvédelem, nem gyógyítás

A boltokban „penészgátló”, „penészálló” vagy „gombásodás elleni” néven kapható falfestékek túlnyomó része filmvédőszert (angolul film preservative) tartalmaz. Ez az 528/2012/EU rendelet V. melléklete szerinti 7. terméktípus (PT 7). A filmvédőszer rendeltetése pontosan meghatározott: a festékfilmet magát védi az elszíneződéstől és a mikrobiológiai károsodástól. Nem az alatta lévő falszerkezet kezelésére való, és nem a meglévő penészfertőzés felszámolására.

A különbségtétel gyakorlati következménye a következő. Ha a felület alatt maradt életképes micélium, a filmvédőszer nem hatol be hozzá, mert nem is arra van kifejlesztve. A festékfilm néhány évig tiszta marad, majd — ahogy a hatóanyag kimosódik vagy elbomlik — a folt átüt. A bevonatokból történő hatóanyag-kimosódás vizsgálatára külön szabvány van (EN 16105, laboratóriumi kioldódási módszer szakaszos vízhatásnak kitett bevonatokra), ami önmagában is jelzi, hogy a jelenség ismert és számszerűsíthető: a filmvédőszer véges ideig fejti ki a hatását.

A biocid szabályozás kerete: mit szabad egy terméknek állítani

Az uniós szabályozás nem a termék összetételéből, hanem a szándékolt hatásából indul ki. Az 528/2012/EU rendelet 3. cikk (1) bekezdés a) pontja szerint biocid termék „bármely olyan anyag vagy keverék, […] amely egy vagy több hatóanyagból áll, azokat tartalmazza vagy generálja, azzal a céllal, hogy károsító szervezeteket elpusztítson, elriasszon, ártalmatlanná tegyen, azok hatását megakadályozza vagy egyéb módon korlátozó hatást gyakoroljon rájuk, a puszta fizikai vagy mechanikai hatáson kívüli módon”. A meghatározó fordulat a mondat végén van: a puszta fizikai vagy mechanikai hatás nem biocid hatás.

Ebből két dolog következik. Egyrészt, ha egy bevonat kizárólag azzal fejti ki a hatását, hogy a felület szárazabb marad, az fizikai hatás — nem biocid. Másrészt viszont, ha ugyanerre a termékre olyan állítást teszünk, hogy „elpusztítja a baktériumokat”, „penészmentesít”, „antimikrobiális”, akkor az állítás maga sorolja a terméket a rendelet hatálya alá, függetlenül attól, mit tartalmaz. A kezelt árukra a rendelet 58. cikke külön szabályt ad: kezelt áru csak akkor hozható forgalomba, ha a benne lévő hatóanyagot az adott terméktípusra jóváhagyták, és a biocid tulajdonságra vonatkozó állítás csak ennek megfelelően tehető. Magyarországon a végrehajtási keretet a 316/2013. (VIII. 28.) Korm. rendelet adja; az engedélyező hatóság 2023 óta a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK), amely a korábbi Nemzeti Népegészségügyi Központ jogutódja.

MIG DHMb Lining Technologie — magyar nyelvű technológiai bemutató (21 perc)

A gyártó 21 perces, magyar nyelvű technológiai filmje a témánk szempontjából két helyen érdekes: a 6. perc körül a mechanizmust foglalja össze egy mondatban, a 9–10. percben pedig ugyanezt a gondolatot egészségügyi és élelmiszeripari alkalmazásra vezeti át, konkrét intézményi példákkal. A film 11. percétől ipari alkalmazások következnek (dohányszárító, hűtőkamra), az utóbbinál 12 hónapos, száraz felületre vonatkozó megfigyeléssel. A film állításait az alábbiakban a gyártónak tulajdonítva közöljük.

A helyes takarítási protokoll lépésről lépésre

Az első lépés nem a takarítás, hanem a besorolás: mekkora felületről van szó. A német Umweltbundesamt penészmentesítési útmutatója (Schimmelleitfaden, 2024. évi állapot) három kategóriát különböztet meg a látható károsodás felülete alapján, és ehhez rendeli a beavatkozás szintjét. Az amerikai EPA ugyanezt a logikát követi, csak más határokkal és az elszigetelés (containment) szempontjából. Magyarországon önálló, kötelező penészmentesítési műszaki előírás nincs, ezért a szakmai gyakorlat ezekre a külföldi útmutatókra támaszkodik.

A tényleges takarítás — a 20 cm² alatti, tehát a lakó által is elvégezhető esetben — a következő sorrendben történik. A sorrend logikája végig azonos: minden lépés a részecskék levegőbe jutását igyekszik elkerülni, mert az elhalt penész is allergén.

1. A nedvességforrás azonosítása és megszüntetése. Ha ez elmarad, a többi lépés ideiglenes. A talajnedvesség, a páralecsapódás és a beázás szétválasztásához használja az „Alulról vizes vagy párából nedves?” című cikkünk döntési fáját — a három eset három különböző szakembert és nagyságrendekkel eltérő költséget jelent.
2. Előkészítés: a helyiség kiürítése vagy a bútorok fóliázása, a szellőzőnyílások lezárása, a textilek eltávolítása. Fűtés, gépi szellőztetés kikapcsolása a munka idejére, hogy a felkavart spórák ne jussanak át más helyiségekbe.
3. Egyéni védőeszköz felvétele: legalább P2 szűrőosztályú részecskeszűrő félálarc (FFP2), védőszemüveg és vegyszerálló kesztyű. A DGUV 201-028 számú, penészmentesítésre vonatkozó német munkavédelmi információ az 1. és 2. veszélyességi osztályban P2 szűrős légzésvédőt ír elő, a 3. osztályban motoros, teljes álarcot. Magyarországon a biológiai tényezőkkel járó munkavégzés kereteit a 61/1999. (XII. 1.) EüM rendelet adja.
4. Nedves eltávolítás. A felületet előbb nedves törléssel, majd — festéken, tapétán — mechanikai eltávolítással kell megszüntetni. Száraz kefélés, csiszolás vagy porszívózás HEPA-szűrő nélkül tilos: ezek a műveletek a spórákat a levegőbe viszik.
5. Az eltávolított anyag azonnali, zárt zsákos gyűjtése és kihordása. A tapéta, a laza vakolat, a gipszkarton és a bútorlap nem tisztítható meg — el kell távolítani.
6. Felülettisztítás. A hipó helyett a hatósági útmutatók a mechanikai eltávolítást és a tisztítószeres, illetve 70–80 térfogatszázalékos etanolos áttörlést részesítik előnyben; az etanol előnye, hogy nem visz többletvizet a szerkezetbe, mert gyorsan elpárolog. Ez azonban tisztítás, nem javítás.
7. Utótakarítás HEPA-szűrős porszívóval, majd a helyiség alapos átszellőztetése.
8. Száradás és ellenőrzés. A felületképzés csak akkor kezdődhet, ha a szerkezet nedvességtartalma méréssel igazoltan lecsökkent — nem akkor, ha a fal tapintásra száraz.

Mikor kell a vakolatot leverni, és meddig

A bontás kérdésében a döntést nem a folt mérete, hanem az anyag jellege és a nedvesség eredete hozza meg. A vezérelv egyszerű: ami porózus, szerves kötőanyagot tartalmaz, és átnedvesedett, azt eltávolítjuk; ami tömör és nem porózus, azt megtisztítjuk.

• Tapéta, papír, textiltapéta, ragasztott díszléc: minden esetben el kell távolítani. Nem tisztítható.
• Diszperziós festékréteg penészes felületen: le kell kaparni. A szerves kötőanyag maga a tápanyagforrás.
• Gipszkarton, gipszrost, ásványgyapot- vagy fapaneles burkolat, amely átnedvesedett: bontandó, tisztítás nem elegendő.
• Ép, szilárd, sómentes mész-cement vakolat, ahol a penész csak a felületképzésen jelent meg: általában megtartható, tisztítás után.
• Morzsalékos, üreges hangot adó, leváló vakolat: bontandó a szilárd rétegig — a leválás önmagában is bizonyítja, hogy a réteg átnedvesedett vagy sóterhelt.
• Sókivirágzással kísért, lábazati sávban körbefutó károsodás: itt nem penészproblémáról, hanem sótranszportról van szó. Ennek külön beavatkozási sorrendje van; lásd a salétromos falról szóló cikkünket.

A bontás kiterjedésénél a látható károsodás széle nem elegendő határ, mert a nedvesség- és sótranszport a szemmel látható foltnál tovább terjed. Sóterhelt falazatnál a helyreállítási szakirodalom — így a WTA 2-9 számú, szárítóvakolat-rendszerekről szóló műszaki irányelv — a látható károsodás szélén jelentősen túlnyúló bontást ír elő; a pontos mértéket a sótartalom-vizsgálat eredménye dönti el, nem ökölszabály. A sótartalmat nitrát-, szulfát- és kloridionra, tömegszázalékban célszerű meghatározni, mert a WTA-besorolás ezeken az ionokon alapul. Ha nincs sóterhelés, és a nedvesség forrása páralecsapódás, akkor a bontásnak jellemzően a leváló, illetve szerves rétegekre kell korlátozódnia.

A száradás igazolása mérés kérdése. A hiteles, roncsolásos eljárás a gravimetriás (Darr-) nedvességtartalom-mérés az MSZ EN ISO 12570 szerint: mintavétel fúrással, a minta tömegének mérése, szárítás tömegállandóságig 105 °C-on, majd a tömegveszteségből a nedvességtartalom számítása. A kézi, ellenállásmérő vagy kapacitív nedvességmérő ehhez képest tájékoztató eszköz: sótartalom mellett jelentősen félremér, mert a sóoldat vezetőképessége nedvességként jelenik meg. A gyakorlati eljárás az, hogy a kézi műszerrel térképezünk, és a döntő pontokon Darr-mintát veszünk. Gipsztartalmú anyagnál a szárítási hőmérséklet nem lehet 105 °C, mert a gipsz ezen a hőfokon kristályvizet ad le; ilyenkor 40 °C-os szárítás a szabvány szerinti eljárás.

A visszatérés valódi oka: a felület hőmérséklete és páratartalma

Itt van a cikk lényege. A penészgombák csírázásához nincs szükség folyékony víz kicsapódására. A lakásokban előforduló fajok a felület melletti határrétegben körülbelül 80%-os relatív páratartalom mellett már csíráznak, elegendő tápanyag és 5–30 °C közötti hőmérséklet esetén. Az MSZ EN ISO 13788:2013 ezért nem a harmatpontot, hanem a 80%-os felületi relatív páratartalmat használja tervezési kritériumként. A különbség több fok, és ez az a sáv, amelyben a fal száraznak látszik, mégis penészedik.

Vezessük le a küszöböt egy tipikus téli beltéri állapotra. Legyen a helyiség levegője 20 °C, 55% relatív páratartalommal. A telítési gőznyomás 20 °C-on a Magnus-összefüggésből p_sat = 610,5 · exp(17,269 · 20 / (237,3 + 20)) = 2 337 Pa, tehát a levegő tényleges vízgőz-parciálisnyomása p_v = 0,55 × 2 337 = 1 285 Pa. A penészküszöb az a felületi hőmérséklet, ahol a felület melletti levegő eléri a 80%-os relatív páratartalmat, vagyis ahol a telítési nyomás p_sat,si = 1 285 / 0,80 = 1 607 Pa. A Magnus-összefüggés inverzéből θ = 237,3 · ln(p/610,5) / (17,269 − ln(p/610,5)); behelyettesítve ln(1 607/610,5) = 0,968, ebből θ = 237,3 × 0,968 / (17,269 − 0,968) = 14,1 °C.

Innen egy lépés a normatív mutató. Az fRsi hőmérsékleti tényező azt fejezi ki, hol helyezkedik el a belső felület hőmérséklete a beltéri és a kültéri hőmérséklet között: fRsi = (θsi − θe) / (θi − θe). −5 °C-os kültéri méretezési hőmérséklettel a fenti esetben a szükséges érték fRsi = (14,1 − (−5)) / (20 − (−5)) = 19,1 / 25 = 0,76. Érdemes ugyanezt 50%-os beltéri páratartalomra is elvégezni: ott a küszöb 12,6 °C, és fRsi = (12,6 + 5) / 25 = 0,705 — vagyis a gyakorlatban használt fRsi ≥ 0,70 követelmény éppen az 50%-os beltéri páratartalom feltevéséből származik. Aki 55–60%-on tartja a lakást, annak szigorúbb határértékre van szüksége.

A sík falfelületnél az fRsi közvetlenül a hőátbocsátási tényezőből számolható. A penészvizsgálathoz az MSZ EN ISO 13788 nem a hőveszteség-számítás Rsi = 0,13 m²K/W értékét írja elő, hanem a kedvezőtlenebb Rsi = 0,25 m²K/W-ot, mert a bútorral takart, függönnyel fedett, rosszul körüláramlott felületet is le kell fednie. Ezzel fRsi = 1 − Rsi · U, ahonnan a megengedett legnagyobb hőátbocsátás U = (1 − fRsi) / Rsi.

A táblázat magyarázza meg, miért nem a sík fal közepén, hanem a sarokban, az ablakkávában, a bútor mögött és a födémcsatlakozásnál penészedik a lakás. Ezeken a helyeken a hőáram kétdimenziós vagy háromdimenziós: a hőt leadó belső felület kisebb, mint a hőt felvevő külső, ezért a felületi hőmérséklet alacsonyabb a sík mezőben mértnél. Ennek a különbségnek a számszerűsítéséhez az MSZ EN ISO 10211 szerinti kétdimenziós hőhídszámítás kell — a fenti egyszerű, egydimenziós összefüggés ezekre a helyekre nem alkalmazható.

A bútor mögötti eset külön figyelmet érdemel, mert ez a leggyakoribb lakossági bejelentés. Egy külső falhoz tolt szekrény hátlapja mögött a levegő gyakorlatilag áll, és a felületi hőátadási ellenállás megnő. Az MSZ EN ISO 13788 normatív Rsi = 0,25 m²K/W értéke részben éppen ezt a helyzetet hivatott lefedni; egy szorosan a falhoz tolt, zárt hátlapú bútornál azonban ennél kedvezőtlenebb állapot is előállhat. Saját, nagyságrendi felvétellel számolva: ha Rsi ≈ 0,5 m²K/W, akkor egy U = 1,2 W/m²K-s falon fRsi = 1 − 0,5 × 1,2 = 0,40, ami 20/−5 °C mellett θsi = 0,40 × 25 − 5 = 5 °C-os felületi hőmérsékletet jelent. Ez mélyen a penészküszöb alatt van, és ugyanaz a fal a szoba szabad felületén tökéletesen rendben lehet. Ez az egyetlen szám magyarázza meg, miért pont a szekrény mögött jelenik meg a folt. Ezért javasolt a bútort legalább 5–10 cm-re elhúzni a külső faltól, és a hátlapot alul-felül szellőzőnyílással ellátni — ez a beavatkozás nem kerül pénzbe, és a lakossági esetek jelentős részét megoldja.

Ebből következik a beavatkozás három lehetséges iránya, és mindhárom a fenti táblázat egy-egy oszlopát mozdítja el. Csökkenteni a beltéri páratartalmat (szellőztetés, páraforrás megszüntetése, elszívás a fürdőben és a konyhában) — ez a táblázatban felfelé lépés, olcsó, de a lakó napi magatartásán múlik. Emelni a felületi hőmérsékletet (hőszigetelés, hőhídmegszüntetés, fűtés átrendezése, a felület körüláramlásának helyreállítása) — ez a jobb oldali oszlop, drágább, de tartós. Vagy megszüntetni a szerkezeti nedvességforrást, ha van — ez nem a táblázat, hanem egy külön diagnózis kérdése.

Az újrafelépítés sorrendje

Az újrafelépítés akkor kezdődhet, ha a nedvességforrás megszűnt és a szerkezet méréssel igazoltan száraz. A sorrend megfordítása a leggyakoribb és legköltségesebb hiba: nedves falra felhordott, jó minőségű rétegrend ugyanúgy tönkremegy, mint a rossz.

1. A nedvességforrás megszüntetése: beázás, csőtörés, hiányzó vagy sérült vízszigetelés, csapadékvíz-elvezetés, elégtelen elszívás.
2. Száradás, méréssel igazolva (MSZ EN ISO 12570 szerinti gravimetriás mintavétel a döntő pontokon).
3. A fertőzött és laza rétegek mechanikai eltávolítása, nedves eljárással, P2 légzésvédelemmel.
4. Sóterhelés esetén sótalanítás, majd a WTA 2-9 irányelv szerinti, makropórusos szárítóvakolat. Sómentes esetben mész- vagy mész-cement alapvakolat.
5. Páraáteresztő felületképzés: olyan bevonat, amely nem növeli meg a rétegrend páradiffúziós ellenállását.
6. Ha az fRsi a fenti táblázat szerint elégtelen, hőtechnikai vagy szellőzési beavatkozás — ez nem opcionális kiegészítés, hanem a visszatérés megelőzésének feltétele.

A felületképzésnél egyetlen szám számít igazán: az sd-érték, vagyis a vízgőz-diffúzióval egyenértékű álló levegőréteg-vastagság méterben. Ez azt mondja meg, hány méter nyugvó levegő fejtene ki ugyanakkora ellenállást a vízgőz átdiffundálásával szemben, mint az adott réteg. Az MSZ EN ISO 7783 három osztályt különböztet meg: V1 (nagy páraáteresztés) sd < 0,14 m, V2 (közepes) 0,14–1,4 m, V3 (kicsi) sd > 1,4 m; az MSZ EN 1062-1 ugyanezt a besorolást használja a falfestékek és bevonatrendszerek osztályozásában. Egy helyreállított, még maradék nedvességet tartalmazó falon a V1 osztály a követelmény.

A MIG-ESP Interior CE-teljesítménynyilatkozata sd = 0,06 m ± 0,02 m értéket deklarál, ami a V1 osztály alsó harmadában van, tehát a bevonat nem akadályozza a szerkezet kiszáradását. Ez a tulajdonság deklarált és ellenőrizhető. Ami nem deklarált: a hővezetési tényező helyén a nyilatkozatban NPD, azaz nincs meghatározott teljesítmény szerepel — ezért a termék a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerinti energetikai számításba hőszigetelő rétegként nem vihető be, és a felület hőmérsékletét sem a bevonat, hanem a mögötte lévő szerkezet és a hőhídgeometria határozza meg. A rétegrend teljes páradiffúziós ellenállásában is a 20 mm-es alapvakolat sd = 0,20 m-e a meghatározó, nem a bevonat 0,06 m-e.

Mit szabad ígérni egy felületkezeléstől — a mi álláspontunk

A penészes fal kezelésénél az ígéretek szintje az, ahol a piac zajos. Ezért érdemes megkülönböztetni, hogy egy állítás mögött mi áll: akkreditált mérés, független szakirodalom, saját számítás, gyártói közlés vagy semmi.

• Amit vállalunk: páraáteresztő, az MSZ EN ISO 7783 szerinti V1 osztályba eső felületképzés, deklarált sd = 0,06 m ± 0,02 m értékkel; a rétegrend nem zárja el a falszerkezet kiszáradását; B-s1,d0 tűzvédelmi osztály, harmadik fél vizsgálata alapján.
• Amit nem vállalunk: penészmentesítés, gombaölő vagy antimikrobiális hatás; a penész visszatérésének garantált megakadályozása; a felületi hőmérséklet emelése; számszerű U-érték-javulás vagy fűtésimegtakarítás-ígéret.
• Amit előfeltételként kérünk: a nedvességforrás megszüntetése, a fertőzött rétegek eltávolítása és a szerkezet méréssel igazolt száradása a felhordás előtt. Ezek nélkül a munkát nem vállaljuk el, mert nem tudna eredményt hozni.

Mikor hívjon épületdiagnosztát

A szakértői vizsgálat nem minden esetben indokolt — a 20 cm² alatti, egyértelműen szellőzési eredetű folt megoldható a lakó saját eszközeivel. A következő jelek viszont azt jelentik, hogy a diagnózis meghaladja a szemrevételezést, és a mérés olcsóbb, mint a rossz irányba költött felújítás.

• A folt a takarítás vagy a festés után egy éven belül visszatért, ugyanoda.
• A károsodott felület meghaladja a 0,5 m²-t, vagy több helyiségben jelentkezik.
• Fehér, kristályos sókivirágzás kíséri, és a vakolat morzsalékosan válik le — ez sótranszport, nem elsősorban penészprobléma.
• Nyáron sem szűnik meg, vagy éppen nyáron erősödik — ez a talajhőmérsékleten maradt, hideg felületre csapódó meleg külső levegő jellegzetes esete, és a szellőztetés ilyenkor rontja a helyzetet.
• A penész zárt szerkezetben — álmennyezet, előtétfal, padlórétegrend — jelentkezik, ahol a kiterjedés szemrevételezéssel nem határozható meg.
• A lakásban csecsemő, immunhiányos vagy krónikus légúti beteg él. Ilyenkor a beavatkozás módjáról és a lakhatóságról orvossal kell egyeztetni, a takarítást pedig nem a lakónak kell végeznie.

A megrendelt vizsgálattól négy adatot kérjen, mert ezek nélkül a jelentés nem használható döntéshez: a felület hőmérsékletét a károsodott ponton, a helyiség levegőjének hőmérsékletét és relatív páratartalmát egyidejűleg, a szerkezet nedvességtartalmát a döntő pontokon gravimetriás mintából, és — ha felmerül a talajnedvesség — a sótartalom-vizsgálat eredményét ionfajtánként. Ebből a négy adatból az fRsi visszaszámolható, és eldönthető, hogy hőtechnikai, szellőzési vagy szerkezeti beavatkozásra van szükség. Kérje azt is, hogy a jelentés a mérés időpontját, a műszer típusát és a kültéri hőmérsékletet is tartalmazza: felületi hőmérsékletet enyhe, +10 °C fölötti időben mérni értelmetlen, mert a fal ilyenkor nem hűl le annyira, hogy a hiba megjelenjen.