Nem csak U-érték: fáziseltolás, hőkapacitás és száradási tartalék

Miért kevés az U-érték önmagában

A hőátbocsátási tényező (U, mértékegysége W/m²K) definíció szerint stacionárius, egydimenziós mennyiség. Azt írja le, mekkora hőáramsűrűség alakul ki a szerkezeten át, ha a két oldalán a léghőmérséklet állandó, és a folyamat időben nem változik. Az MSZ EN ISO 6946:2017 ennek megfelelően egyetlen skalárt ad: U = 1 / (Rsi + ΣR + Rse), ahol Rsi és Rse a belső, illetve külső felületi hőátadási ellenállás (m²K/W), ΣR pedig a rétegek hőellenállásának összege. Ebben a képletben nincs idő, nincs tömeg és nincs nedvesség.

A hazai gyakorlatban a hőszigetelés megítélése mégis szinte kizárólag erre az egy számra szűkül, mert a támogatási, tanúsítási és tervezői rutin ezt kéri számon. A gyakorlatban azonban mindhárom kihagyott mennyiség számít. Egy nyári napon a homlokzat külső felülete 55–65 °C-ra melegedhet, a belső felület hőmérséklete viszont nem azonnal és nem azonos amplitúdóval követi ezt: a hőhullám órákat késve, csillapítva ér át. Télen a fűtés leállása után nem az U-érték, hanem a szerkezet által tárolt hő tartja a helyiséget. Az élettartamot pedig nem a hőáram, hanem a nedvesség szabja meg — és éppen a nedvesség az, amit az U-érték a definíciója szerint nem lát.

Aki tehát két rétegrendet kizárólag az U-értékük alapján rangsorol, négy olyan tulajdonságot hagy figyelmen kívül, amely felújításnál és nyári hővédelemnél gyakran fontosabb: mikor ér át a hőhullám (fáziseltolás, h), mennyire csillapodik (amplitúdócsillapítás, dimenziótlan), mennyi hőt vesz fel a belső oldal a napi ciklusban (belső hőkapacitás, kJ/m²K), és mennyi nedvességet képes a szerkezet évente leadni (száradási tartalék, g/m²a). Az alábbiakban mind a négyet definiáljuk, levezetjük, és ugyanazon a dokumentumhalmazon számszerűsítjük.

Fáziseltolás: definíció, mértékegység, elvárható értékek

A fáziseltolás (Δt, h) az az időtartam, amennyivel a külső felület napi hőmérséklet-maximuma késve jelenik meg a belső felületen. Számítási módszerét az MSZ EN ISO 13786 (EN ISO 13786:2017, „Épületszerkezetek hőtechnikai viselkedése. Dinamikus hőtechnikai jellemzők. Számítási módszerek”) rögzíti. A szabvány T = 24 h periódusú szinuszos hőmérséklet-gerjesztést tételez fel, és minden réteghez egy 2×2-es komplex hőtranszfer-mátrixot rendel; ezek szorzatából adódik a szerkezet teljes transzfermátrixa, ebből pedig a periodikus hőátbocsátási tényező (Y12, W/m²K), amely szintén komplex mennyiség. A fáziseltolás ennek fázisszögéből számítható: Δt = −(T / 360°) · φ, ahol φ az Y12 fázisszöge fokban.

A számítás kulcsfogalma a periodikus behatolási mélység (δ, m): az a rétegvastagság, amelyen belül a hőhullám amplitúdója az e-ad részére csökken. Képlete δ = √(λ·T / (π·ρ·c)), ahol λ a hővezetési tényező (W/mK), T a periódusidő (86 400 s), ρ a sűrűség (kg/m³), c a fajhő (J/kgK). Ez a mennyiség magyarázza meg, miért nem a hőellenállás dönti el a fáziseltolást: a δ képletében a λ a számlálóban, a ρ·c szorzat pedig a nevezőben áll, vagyis a jó hőszigetelő, de könnyű réteg behatolási mélysége nagy, a nehéz, rosszabbul szigetelő rétegé kicsi.

Számítsuk ki a szegedi társasház tervezéséhez készült rétegrendek anyagaira, az MSZ EN ISO 10456 táblázatos fajhőértékeivel (falazat és beton c = 1000 J/kgK, EPS c = 1450 J/kgK). A λ- és ρ-értékeket a számítási dokumentumok réteg-, illetve diffúziós táblázatai adják.

Az eredmény tanulságos. Az 5 cm EPS hőellenállása 1,190 m²K/W, azaz centiméterenként mintegy négyszerese a 30 cm-es falazóblokk fajlagos ellenállásának (0,238 m²K/W per cm a 0,063 m²K/W per cm ellenében) — a napi hőhullám szempontjából mégis szinte átlátszó: vastagsága a behatolási mélységének mindössze 0,22-szerese, és ρ·c szorzata (16 · 1450 ≈ 23 kJ/m³K) a falazóblokkénak (680 · 1000 = 680 kJ/m³K) a harmincad része. A 30 cm-es falazóblokk ezzel szemben a behatolási mélységének 3,7-szerese: ez az a réteg, amely a késleltetést adja.

Milyen fáziseltolás várható el

Fontos pontosítás: sem a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet, sem a DIN 4108-2:2013-02 nem ír elő minimális fáziseltolást. A DIN 4108-2 a nyári hővédelem igazolását a napenergia-bevitel jellemzőjével (Sonneneintragskennwert), illetve a szabvány A melléklete szerinti épületszimulációval kéri; a magyar rendelet a nyári túlmelegedés kockázatát vizsgálja, szintén nem fáziseltolásban megfogalmazva. A fáziseltolás tehát tervezői segédmennyiség: a szerkezet dinamikai minősítésére alkalmas, de nem hatósági követelmény.

Amplitúdócsillapítás és a kettő viszonya

Az amplitúdócsillapítás (ν, dimenziótlan) a külső és a belső felületi hőmérséklet-ingadozás hányadosa. ν = 10 azt jelenti, hogy ha a külső felület napi hőingása 20 K (például 15 és 35 °C között), a belső felületé 2 K (24 és 26 °C között). Reciproka a hőmérséklet-amplitúdó viszonyszám: TAV = 1 / ν. Mindkét mennyiség ugyanabból az EN ISO 13786 szerinti transzfermátrixból származik, mint a fáziseltolás — ezért korrelálnak, de nem helyettesítik egymást.

A négy szegedi rétegrend jól mutatja, hogy a két mutató nem egy ütemben nő. Miközben a fáziseltolás 7,7 óráról 15,7 órára, azaz 2,04-szeresére emelkedik, az amplitúdócsillapítás 4,9-ről 41,7-re, azaz 8,5-szeresére. A csillapítás közelítőleg exponenciálisan függ a d/δ hányadostól, a fáziseltolás viszont közelítőleg lineárisan — ezért egy vastag, nehéz falazat a csillapításban aránytalanul többet nyer.

Figyelemre méltó, hogy a 10 cm-es falazóblokk 7,5 cm-es M55 vakolattal ugyanazt a jegyzőkönyvi U-értéket adja (0,24 W/m²K), mint a 30 cm-es blokk 1,5 cm-es vakolattal — a fáziseltolása mégis 10,2 óra a 15,7 helyett, a csillapítása 13,2 a 41,7 helyett, a belső hőkapacitása 76 kJ/m²K a 115 helyett. Ugyanaz az U-érték, háromszoros különbség a nyári csillapításban. Ez a cikk címének a lényege, egyetlen dokumentumcsaládon belül. A tömegkülönbség adja a magyarázatot: 127 kg/m² a 231 kg/m² ellenében.

Belső hőkapacitás: mit jelent kJ/m²K-ben, és mire jó

A felületre vetített hőtárolási képesség (κ, kJ/m²K) az EN ISO 13786 A melléklete szerint az a hőmennyiség, amelyet a szerkezet belső oldali rétegei a napi ciklusban felvesznek, ha a belső oldali hőmérséklet 1 K-nel változik. Két számot szoktak megadni: a teljes szerkezetét és a belső rétegekét. Tervezői szempontból az utóbbi a lényeges, mert a helyiség hőmérséklet-ingadozását az a tömeg fékezi, amely termikusan a helyiség felé nyitva van.

A geometriai felső korlát egyszerűen számolható: κ_geom = d · ρ · c. Egy 12 cm vastag vasbeton belső héjra ez 0,12 · 2300 · 1000 = 276 000 J/(m²·K) = 276 kJ/m²K. A ténylegesen aktív érték ennél mindig kisebb, mert csak a behatolási mélységen belüli rész vesz részt a napi ciklusban, fázisban eltolva. A KEF Tützerstraße panelfal-számításban ugyanerre a 12 cm-es vasbeton belső héjra a jegyzőkönyv 237 kJ/m²K-t ad — a geometriai korlát 86%-át, ami a 120 mm / 165,8 mm = 0,72-es d/δ arány mellett fizikailag konzisztens.

A 30 cm-es szegedi falazóblokknál a geometriai korlát 0,30 · 680 · 1000 = 204 kJ/m²K, a jegyzőkönyvi belső hőkapacitás mégis csak 115 kJ/m²K. A magyarázat a behatolási mélység: δ = 80,4 mm, tehát a 300 mm-es blokknak érdemben csak a belső 8–10 cm-e vesz részt a napi hőcserében. A hátrébb lévő tömeg a fáziseltolást és a csillapítást növeli, a napi hőtárolásba viszont már alig számít bele. Ugyanez fordítva is igaz: a 15 cm vastag, tömör betonból készült Tavasz utcai panelfalnál — ahol a hőszigetelés kívülre került — a jegyzőkönyv 288 kJ/m²K belső hőkapacitást ad, ami az itt vizsgált rétegrendek közül a legmagasabb.

Száradási tartalék: g/m²a, és miért ez az élettartam mérőszáma

A száradási tartalék (Mr, g/(m²·a)) azt a nedvességtömeget adja meg, amelyet a szerkezet egy év alatt a kicsapódó mennyiségen felül el tud párologtatni. A fogalmat a DIN 68800-2 vezette be a faanyagú szerkezetek védelmére; a DIN 4108-3:2018 A melléklete szerinti diffúziós számítást futtató programok ma minden rétegrendre kiadják. Faanyagot nem tartalmazó szerkezetre a szabvány nem ír elő minimumot — ezt a jegyzőkönyvek maguk is kimondják —, a mutató mégis a legjobb egyetlen szám, amellyel egy rétegrend hibatűrése jellemezhető.

Miért ez az élettartam mérőszáma? Mert a szerkezetet nem a hőáram, hanem a nedvesség rontja el. Az MSZ EN ISO 10456:2008 nedvességi átszámítása szerint a beépült víz a falazat hővezetési tényezőjét a nedvességtartalomtól és a falazattípustól függően jelentősen — jellemzően 30–70%-kal — rontja, mivel a víz hővezetése (≈ 0,6 W/mK) mintegy 20–24-szerese a levegőének. Ezen túl a nedvesség fagykárt, kivirágzást, felületi penészesedést és kötőanyag-károsodást okoz. Egy nagy száradási tartalékkal rendelkező szerkezet elviseli a beázást, a kivitelezési nedvességet és a szokásostól eltérő használatot; egy nulla tartalékkal rendelkező szerkezet nem.

A számítás levezetése egy konkrét rétegrenden

A szegedi 30 cm-es változat jegyzőkönyve a következő peremfeltételekkel dolgozik: a kondenzációs és a párolgási időszak egyaránt 90 nap, azaz tc = tev = 7 776 000 s; a nyugvó levegő vízgőz-diffúziós vezetési tényezője δ0 = 2,0 · 10⁻¹⁰ kg/(m·s·Pa); a szerkezet teljes egyenértékű légrétegvastagsága sde = 1,81 m; a legkisebb párolgási potenciálú sík a falazóblokkon belül, sd = 1,45 m-nél helyezkedik el; nyáron pi = pe = 1200 Pa, a párolgási síkban ps = 1700 Pa.

A párolgási időszak nedvességtömege: Mev = δ0 · tev · [(ps − pi)/sd + (ps − pe)/(sde − sd)] = 2,0·10⁻¹⁰ · 7 776 000 · [500/1,45 + 500/0,36] = 1,5552·10⁻³ · (344,8 + 1388,9) = 2,70 kg/m². A jegyzőkönyv a kerekítetlen értékekkel 2,71 kg/m²-t közöl. Ehhez jön a kondenzációs időszak saját párolgási potenciálja, 0,360 kg/m². A száradási tartalék: Mr = (Mev + Mev,kond) · 1000 ≈ 3070 g/(m²·a); a jegyzőkönyv 3066 g/(m²·a)-t ad, az eltérés a kerekítésből származik.

A 10 cm-es falazóblokkos változatok száradási tartaléka lényegesen nagyobb: 6418, 6398, illetve 6312 g/(m²·a). Az ok nem a bevonat, hanem a fal saját diffúziós ellenállása: a LeierPLAN 10 sd-értéke 0,5 m, a LeierPLAN 30-é 1,5 m. A vastagabb fal jobban szigetel és többet késleltet, de kétszer lassabban szárad. Ez a tervezés egyik valódi kompromisszuma, és az U-értékből nem látszik.

Nyolc rétegrend összehasonlítása mind a négy mutatóra

Az alábbi táblázat a cikkben végigvitt nyolc rétegrendet állítja egymás mellé. A jegyzőkönyvi U-érték oszlop azt közli, ami a dokumentumban szerepel; a szabványos U-érték oszlop a mi visszaszámolásunk az MSZ EN ISO 6946:2017 táblázatos felületi hőátadási ellenállásaival (Rsi = 0,13 és Rse = 0,04 m²K/W, vízszintes hőáram), a jegyzőkönyvek saját rétegtáblázatában szereplő hőellenállásokból. A kettő közötti eltérés okát a következő fejezet tárgyalja.

Amit a peremfeltétel csinál, és amit a szerkezet

A táblázat két U-oszlopa között három sornál nagy az eltérés: a szegedieknél 0,24 helyett 0,44, illetve 0,32 helyett 0,78 W/m²K, a Tavasz utcai bevonatos változatnál 0,36 helyett 0,61 W/m²K. Az ok nem a rétegekben van, hanem abban, hogy ezek a jegyzőkönyvek nem a táblázatos felületi hőátadási ellenállásokkal dolgoznak.

Két A/B jegyzőkönyv-pár: mennyi a rétegé, és mennyi a felvételé

Hogy ez mennyit tesz ki, azt tiszta A/B párokon lehet a legpontosabban megmutatni. A KEF Tützerstraße panelfal-számításból két, egymással mindenben azonos rétegrend áll rendelkezésre: 12 cm vasbeton + 5 cm EPS 040 + 7 cm vasbeton, egyszer diszperziós festéssel, egyszer ESP bevonattal. A rétegek, a vastagságok és a tömeg azonosak; csak a két 0,05 cm-es felületi réteg és a felvett felületi hőátadási ellenállás különbözik.

A második pár magyar: a Tavasz utca 2–8. panelépület felújítási számítása. A rétegrend 15 cm tömör beton + 5 cm EPS 037 külső hőszigetelés, és a két változat között csak a legkülső 0,55 cm különbözik: az egyikben 0,05 cm diszperziós festés, a másikban 0,5 cm MIG 262 vakolat és 0,05 cm ESP EXTERIOR. Belül itt nincs bevonat, ezért a jegyzőkönyv a belső oldalon a szabványos Rsi = 0,13 m²K/W értékkel dolgozik, és csak a külső oldalon vált Rse = 1,15 m²K/W-ra.

És most jön a cikk szempontjából a döntő megfigyelés. Ugyanezeken a párokon a dinamikai mutatók alig mozdulnak. A KEF-páron a fáziseltolás 7,3 óráról 7,5 órára nő (+0,2 h), az amplitúdócsillapítás 25,7-ről 24,2-re csökken (−5,8%), a belső hőkapacitás pedig változatlanul 237 kJ/m²K. A Tavasz utcai páron ugyanez: 7,3 → 7,5 óra, 35,6 → 36,1 csillapítás, 288 → 289 kJ/m²K belső hőkapacitás. Vagyis miközben a jegyzőkönyvi U-érték az egyik páron 56, a másikon 41%-kal javul, a hőhullám futási ideje két tizedórát változik, a csillapítás pedig az egyik esetben nő, a másikban csökken.

Mit rontanak el a tipikus felújítások dinamikai szempontból

A hazai felújítási gyakorlat szinte kizárólag U-értékre optimalizál, mert a támogatási és tanúsítási rendszer is ezt kéri számon. Az alábbi hibák mindegyike javítja az U-értéket, és rontja a szerkezet dinamikai vagy nedvességtechnikai viselkedését.

1. <strong>Belső oldali hőszigetelés.</strong> Ez a legsúlyosabb dinamikai beavatkozás. A KEF panelfalnál a 449 kJ/m²K teljes hőkapacitásból 237 kJ/m²K a belső 12 cm-es vasbeton héjé, a Tavasz utcai panelfalnál a 356 kJ/m²K-ból 288 kJ/m²K a belső 15 cm-es betoné. Egy belső oldalra vitt 5 cm-es hőszigetelés ezt gyakorlatilag levágja a helyiségről: a belső hőkapacitás a burkolat néhány tíz kJ/m²K-jére esik vissza, a helyiség napi hőingása megnő, a fűtésleállás utáni lehűlés felgyorsul. Az U-érték eközben látványosan javul.
2. <strong>Páratechnikailag zárt rétegek beépítése.</strong> Fóliák, zárt cellás habok, alumínium kasírozás vagy diffúziósan zárt homlokzati bevonat mellett a száradási tartalék nullához tart — ahogy a táblázat szendvicspanel sorában látható, ahol a szerkezet egyenértékű légrétegvastagsága meghaladja a 100 000 m-t. Ha a szerkezetbe bármilyen okból víz kerül (beázás, kivitelezési nedvesség, elmulasztott párazárás), az bent marad, és az MSZ EN ISO 10456 szerinti nedvességi átszámítás miatt a szerkezet hőtechnikailag is romlik.
3. <strong>Vastag hőszigetelés vékony, könnyű hordozón.</strong> A szegedi 10 cm-es blokk 4 cm M65-tel 0,32 W/m²K jegyzőkönyvi U-értéket ad, de mindössze 7,7 órás fáziseltolást és 4,9-es csillapítást. Ugyanez a rétegrend 7,5 cm M55-tel már 10,2 órát és 13,2-et. A hőszigetelés vastagítása javítja a dinamikát is — de messze nem olyan arányban, mint az U-értéket, mert a könnyű hőszigetelő réteg periodikus behatolási mélysége nagy, a ρ·c szorzata pedig kicsi.
4. <strong>Nyílászárócsere külső árnyékolás nélkül.</strong> A DIN 4108-2 szerinti nyári hővédelmi igazolásban a napenergia-bevitel domináns tagja az üvegezésen át érkező sugárzás, nem az opak szerkezeten átjutó hő. Egy jobb Uw-értékű, de árnyékolatlan ablak a nyári terhelést növelheti. A rétegrend fáziseltolása ezen nem segít. (Erről bővebben: <a href="/nyari-tulmelegedes-hoszigeteles">nyári túlmelegedés és hőszigetelés</a>.)
5. <strong>Könnyű előtétfalak és álmennyezetek.</strong> Gipszkarton előtétfal mögé kerülő szigetelés ugyanazt teszi, mint a belső oldali hőszigetelés, csak észrevétlenebbül. Az álmennyezet a födém hőtárolását vonja ki a helyiségből.
6. <strong>Kizárólag számítási peremfeltételen alapuló „javulás” elfogadása.</strong> Ha egy jegyzőkönyvben az U-érték javulásának 97–99%-a a felületi hőátadási ellenállás átírásából származik — ahogy a fenti két A/B páron kimutattuk —, akkor a szerkezet nem lett jobb, csak a számítás lett más. A rétegtáblázat alján szereplő Rsi és Rse értéket minden esetben érdemes megnézni. (A jegyzőkönyvek olvasásáról külön: <a href="/wufi-pro-szimulacio-olvasasa">hogyan olvasson WUFI Pro szimulációt</a>.)

Amit a bevonat viszont valóban hoz a nyári hővédelembe

A dinamikai mutatókban a bevonat nem játszik szerepet — de a nyári hőterhelésbe egy másik úton mégis beleszól, és ez az az állítás, amely akkreditált mérésre támaszkodik. A hőhullám nagysága, amely a homlokzatra érkezik, a felület napsugárzás-elnyelésétől függ: a külső felület egyensúlyi hőmérséklete a beeső sugárzás és az elnyelési tényező szorzatával arányos.

MIG DHMb bevonatrendszer — a gyártó magyar nyelvű technológiai bemutatója (21 perc)

A fenti, 21 perces magyar nyelvű felvétel a gyártó saját technológiai bemutatója: végigveszi a DHMb membránszerkezetre, a mikroporozitásra és az infravörös visszaverésre vonatkozó gyártói magyarázatot. Aki a témában tájékozódik, érdemes megnéznie, mert a gyártói érvrendszer elsődleges forrása. Két dolgot azonban célszerű a nézés közben szem előtt tartani. Az egyik, hogy a videóban bemutatott pórusméret- és porozitásadatokhoz (27–71 nm, több mint 58%) a rendelkezésünkre álló forrásanyagban nem találtunk porozimetriai vizsgálati jegyzőkönyvet: a hivatkozott siegeni egyetemi anyag röntgendiffrakciós fázisvizsgálatot és pásztázó elektronmikroszkópos felvételeket tartalmaz, amelyekből pórusméret-eloszlás nem vezethető le — ahhoz BET-gázadszorpciós vagy higanyos porozimetriás mérés kellene. A másik, hogy a videó a jelen cikk témáját, a dinamikai jellemzőket nem érinti: fáziseltolásról, hőtárolási képességről és száradási tartalékról nem esik benne szó. Ezek a mennyiségek a szerkezet tömegéből származnak, és a bevonat kérdésétől függetlenül vizsgálandók.

Hogyan kérje be ezeket a tervezőtől

Az alábbi lista arra való, hogy beruházóként vagy tervezőként ne csak egyetlen számot kapjon a rétegrendről. Mindegyik tétel szabványos módszerrel előállítható, és a szokásos épületfizikai szoftverek automatikusan kiadják — csak nem szokás elkérni őket.

1. <strong>U-érték, a felületi hőátadási ellenállások feltüntetésével.</strong> Kérje, hogy a jegyzőkönyv rétegtáblázatában szerepeljen az alkalmazott Rsi és Rse, és hogy ezek az MSZ EN ISO 6946:2017 táblázatos értékei legyenek (vízszintes hőáramnál 0,13 és 0,04 m²K/W). Ha ettől eltérnek, kérje a C melléklet szerinti részletes számítás bemutatását, benne a felvett emissziós tényezővel, annak mérési jegyzőkönyvével és a konvektív taggal külön.
2. <strong>Fáziseltolás és amplitúdócsillapítás</strong> az MSZ EN ISO 13786 szerint, órában, illetve dimenziótlan számként, a TAV-val együtt.
3. <strong>Belső rétegek hőtárolási képessége</strong> (κ, kJ/m²K) — külön a teljes szerkezetre és külön a belső rétegekre. A tervezői döntéshez az utóbbi a lényeges.
4. <strong>Száradási tartalék</strong> (Mr, g/(m²·a)) a DIN 4108-3:2018 A melléklete szerinti számításból, a kondenzátum mennyiségével és a kiszáradási idővel együtt. Ha a szerkezet kondenzációmentes, ezt is írja le a jegyzőkönyv. Figyeljen arra, hogy a nedvességvédelmi fejezet egyáltalán szerepeljen: az itt idézett KEF-jegyzőkönyvek például nem tartalmaznak diffúziós számítást.
5. <strong>A teljes szerkezet sd-értéke</strong> (m) és a rétegek sd-eloszlása. Ebből azonnal látszik, melyik réteg a diffúziós szűk keresztmetszet.
6. <strong>Felületi hőmérsékleti tényező</strong> (fRsi) az MSZ EN ISO 13788 szerinti eljárással. A gyakran idézett fRsi ≥ 0,70 küszöb a DIN 4108-2 német nemzeti követelménye — a szabvány magát a számítási eljárást adja. Ez a penészkockázat mérőszáma: a penész a felületi relatív páratartalom mintegy 80%-os szintjén már csírázik, tehát jóval a kondenzáció előtt.
7. <strong>Nyári hővédelmi igazolás</strong> a DIN 4108-2:2013-02 szerinti napenergia-bevitel jellemzőjével vagy szimulációval, illetve a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerinti nyári túlmelegedés-vizsgálattal. Kérje, hogy az árnyékolás megléte vagy hiánya külön szerepeljen a bemenetek között.
8. <strong>Bevonat esetén: a hőtechnikai adatok forrása.</strong> Kérje a bevonatra vonatkozó teljesítménynyilatkozatot. Ha abban a hővezetési tényezőnél NPD (nincs meghatározott teljesítmény) szerepel, akkor a termék hőszigetelő rétegként az energetikai számításba nem vihető be, és a 7/2006. (V. 24.) TNM rendelet szerinti igazolásban sem vehető figyelembe hőszigetelésként.
9. <strong>Panelfelújításnál a meglévő szerkezet dinamikai adatai is.</strong> Egy 15 cm-es tömör betonhéj 288 kJ/m²K belső hőkapacitást hoz — ez a felújítás legértékesebb, ingyen meglévő erőforrása, amit könnyű elveszíteni. (Egy konkrét eseten végigvezetve: <a href="/panelfal-tavasz-utca-wufi">a Tavasz utcai panelfal számítása</a>.)

Összefoglalás: mit írjon a tervlapra

A rétegrend hőtechnikai jellemzését négy számmal érdemes megadni, nem eggyel. A szegedi 30 cm-es változat esetében ez így néz ki: U = 0,44 W/m²K (MSZ EN ISO 6946:2017, Rsi = 0,13 / Rse = 0,04), fáziseltolás ≈ 15,7 h és amplitúdócsillapítás 41,7 (MSZ EN ISO 13786), belső hőtárolási képesség 115 kJ/m²K, száradási tartalék 3066 g/(m²·a) (DIN 4108-3:2018 A melléklet). Ha a jegyzőkönyv ettől eltérő felületi hőátadási ellenállásokkal dolgozik, a tervlapon tüntesse fel a felvett Rsi és Rse értéket is — enélkül az U-érték nem összehasonlítható más szerkezetekével.

A gyakorlati következtetés kettős. Egyfelől: a nagy tömegű, páraáteresztő, kifelé hőszigetelt falszerkezet dinamikailag akkor is jobb választás lehet, ha az U-értéke rosszabb egy könnyű, zárt rétegrendénél — a szendvicspanel és a 30 cm-es falazóblokk összevetése ezt egyértelműen mutatja. Másfelől: a vékonyréteg-bevonat ezen a mérlegen nem billent. Amit hoz — a nyári felületi hőterhelés csökkentése a magas, akkreditáltan mért napsugárzás-visszaverésen keresztül, a vékonysága miatti geometriai szabadság műemléki és tagolt homlokzatokon, a páraáteresztő ásványi felület —, azt érdemes ezen a néven, ezekkel a mutatókkal kérni és értékelni. A fáziseltolás, a hőkapacitás és a száradási tartalék viszont a falszerkezeté marad.