Pince nedvesedés megszüntetése: lábazat, talajnedvesség és a beavatkozás helyes sorrendje

A pince nedvesedés megszüntetése az egyik leggyakoribb kérdés, amellyel a homlokzati és falfelületi bevonatok forgalmazójához fordulnak. A kérdés jellemzően így hangzik: „a pincénkben penészes és sós a fal, van-e olyan festék vagy bevonat, ami ezt megoldja?” A szakmailag helyes válasz nem az, hogy nincs — hanem az, hogy a kérdés a beavatkozási lánc rossz végén kezdődik. A felületképzés a nedvességkezelés utolsó lépése; ha az azt megelőzők hiányoznak, a legjobb minőségű, legpáraáteresztőbb ásványi bevonat is ugyanúgy leválik, mint bármely másik.

Az alábbi írás hat dologra ad választ. Először szétválasztja azt a négy fizikai utat, amelyen a víz a falba kerülhet, mert a beavatkozás mindegyiknél más. Másodszor megadja azokat a mérési eljárásokat és számszerű küszöbértékeket, amelyekkel a négy eset a helyszínen elkülöníthető. Harmadszor levezeti a kapilláris felszívódás fizikáját — hogy érthető legyen, miért nem hat rá felületi réteg. Negyedszer tárgyilagosan bemutatja az utólagos vízszigetelés módszereit, azok korlátaival és a lábazati sáv külön követelményeivel együtt. Ötödször számítással megmutatja, miért éppen a nyári szellőztetés nedvesíti a pincét. Hatodszor pedig megmondja, mit tud a felületképzés — beleértve a saját MIG-ESP / DHMb bevonatunkat is — a vízszigetelés után, és mit nem tud helyette.

A nedvesség négy útja a falba

A falban lévő víz a felületen nagyon hasonlóan mutatkozik meg: sötét folt, hámló festék, porló vakolat, penészfolt, fehér kivirágzás. A hasonló látvány mögött azonban négy, egymástól független transzportfolyamat áll, és mindegyiket más szakma, más technológia és nagyságrendekkel eltérő költség kezeli. A hibás diagnózis nem részleges eredményt hoz, hanem nullát: a beavatkozás olyan úton próbálja elzárni a vizet, amelyen a víz nem is érkezik.

1. Kapilláris felszívódás a talajból

A kapilláris felszívódás (talajnedvesség felszívódása, „felszálló nedvesség”) akkor lép fel, ha a lábazati falszakasz alatt hiányzik, elszakadt vagy elöregedett a vízszintes falszigetelés. A talajban lévő víz a falazóanyag és a habarcs pórusaiban a felületi feszültség hatására felemelkedik, oldott sókat hoz magával, és ott adja le őket, ahol a víz elpárolog. Jellemzője, hogy a nedves sáv alulról indul, a padlószint fölött 20–120 cm-ig terjed, éles vagy hullámos felső határvonala van, körbefut a talajjal érintkező falakon, és szinte mindig sókivirágzás kíséri. Ez a leggyakoribb eset a magyar lakóépület-állomány 1960 előtti részében, ahol a vízszintes szigetelés jellemzően bitumenes lemez vagy agyagos-kavicsos ágyazat volt, és a kötőanyag mára elveszítette a folytonosságát.

2. Nyomás alatti víz: talajvíz és torlódó szivárgó víz

Ha a pince alaplemeze vagy fala időszakosan vagy tartósan a talajvízszint alá kerül, illetve ha a rosszul vízáteresztő talajban a beszivárgó csapadékvíz a munkagödör visszatöltésében megtorlódik, akkor a víz már nem kapilláris, hanem hidrosztatikus nyomással hat a szerkezetre. A DIN 18533-1:2017 szabvány ezt vízhatás-osztályokkal (Wassereinwirkungsklassen) írja le. A W1-E a talajnedvesség és a nem torlódó szivárgó víz osztálya; a W2.1-E a mérsékelten torlódó, legfeljebb 3 m bemerülési mélységű nyomó víz; a W2.2-E az ennél nagyobb mélységű, erős nyomó víz; a W3-E a földtakarásos födémeken álló nem nyomó víz; a W4-E pedig — és a lábazat szempontjából ez a lényeges — a falsáv fröccsenővize, valamint a talajjal érintkező falakban és alattuk mozgó kapilláris víz osztálya. A megkülönböztetés azért döntő, mert a W1-E-re méretezett szigetelés a W2-es osztályban nem teljesít, és fordítva: a nyomó vízre méretezett szigeteléshez a fal külső oldalának feltárása, illetve belső oldali negatív oldali megoldás esetén nyomásálló, tapadó merev szigetelőrendszer szükséges. Ha az árajánlaton nem szerepel vízhatás-osztály, akkor a szigetelés nincs méretezve, csak felhordva.

3. Csapadék- és felszíni víz

A harmadik út a leggyakrabban félrediagnosztizált, mert a legolcsóbb megszüntetni. Hibás vagy hiányzó ereszcsatorna, eltört lefolyóvezeték, az épület felé lejtő terep, a lábazat mellé feltöltött virágágyás, a járda visszalejtése, a párkány hiányzó vízorra: mindegyik ugyanoda vezet, a lábazati sáv folyamatos átnedvesedéséhez. A jel többnyire lokális — egy sarok, egy lefolyó alatti sáv, egy párkány alatti csík —, nem fut körbe az egész épületen, és időben együtt mozog a csapadékkal. Az épület körüli terep minimális elvezető lejtése a bevett tervezői gyakorlatban 2%, azaz 1 m-en 2 cm, az épülettől elfelé; a lábazat mellé feltöltött, öntözött ágyás ezt rendszerint visszafordítja. A hibás vízelvezetés megszüntetése jellemzően a beavatkozási lánc legolcsóbb eleme, és nemegyszer önmagában megszünteti a tünetet.

4. Páralecsapódás a felületen és a szerkezetben

A negyedik út belülről jön. A helyiség levegőjében lévő vízgőz a hidegebb falfelületen kicsapódik, vagy a falszerkezetben, a rétegrenden belül éri el a telítettséget. Ez a folyamat pincében két teljesen ellentétes évszakos formában jelenik meg: télen a fűtetlen, hideg külső falon és a hőhidaknál, nyáron pedig — és ez a pince tipikus esete — a meleg, párás külső levegő és a talajhőmérsékleten maradt hideg falfelület találkozásakor. A páralecsapódásnak nincs sókivirágzása, a folt jellemzően a felületen ül, nem alulról indul, és a felülettisztítás után rövid idő alatt visszatér. Fontos épületfizikai pontosítás: a penészgomba csírázásához nem kell kondenzáció. Az MSZ EN ISO 13788 szerint a kritérium a felületi relatív páratartalom, amely tartósan 80% fölött már elegendő — vagyis a penész jóval a látható páralecsapódás előtt megindul.

Hogyan ismeri fel, melyikkel áll szemben

A diagnózis nem szemrevételezés kérdése. Négy mérésre van szükség, és mind a négy elvégezhető egy fél napos helyszíni felmérés keretében; az eredményt jegyzőkönyvbe kell foglalni, mert a későbbi beavatkozás sikerét kizárólag azonos módszerrel, azonos ponton, előtte és utána felvett érték igazolja. A kulturális örökség és a történeti falazatok nedvességmérésének módszertanát az MSZ EN 16682:2017 foglalja össze; a benne rögzített alapelv — roncsolásmentes műszer csak tájékozódásra, döntéshez laboratóriumi referenciamódszer — a hétköznapi lakóépületre is érvényes.

Az első a falnedvesség-tartalom meghatározása. A laboratóriumi referenciamódszer a szárításos, úgynevezett Darr-eljárás (MSZ EN ISO 12570): a fúrópor-mintát nedvesen lemérik, 105 °C-on tömegállandóságig szárítják, majd újra mérik. A nedvességtartalom u = (m_nedves − m_száraz) / m_száraz × 100, tömegszázalékban. Mintát nem egy pontból kell venni, hanem legalább három magasságból (padlószint fölött 20, 60 és 120 cm-nél) és falmélységenként két-három tartományból, mert a nedvességprofil vízszintesen és függőlegesen is változik. A fúrást lassú fordulaton, ütés nélkül kell végezni, mert a melegedő fúró a mintából már a helyszínen elhajtja a vizet. A kézi, ellenállás- vagy kapacitáselvű nedvességmérő műszerek terepi tájékozódásra alkalmasak, döntéshez nem: sóterhelt falon szisztematikusan téves, jellemzően túl magas értéket adnak, mert a sóoldat elektromos vezetőképességét mérik, nem a víztartalmat.

A második a mért nedvességtartalom átszámítása átnedvesedési fokká (DFG, Durchfeuchtungsgrad), mert a puszta tömegszázalék önmagában félrevezető: 3 tömegszázalék egy tömör kerámia téglánál már erős átnedvesedés, egy porózus mészhabarcsnál még mérsékelt. A képlet DFG = u / u_max × 100, ahol u_max az anyag maximális kapilláris vízfelvétele tömegszázalékban. A WTA Merkblatt 4-5 besorolása: 20% alatt csekély mértékben átnedvesedett, 20–40% között mérsékelten átnedvesedett, 40–80% között erősen átnedvesedett, 80% fölött nedves, azaz átázott falazat. Ennek közvetlen kivitelezési következménye van: a WTA szerint vizsgált injektálószereket meghatározott átnedvesedési fokra vizsgálják be, és a jegyzőkönyvön szereplő maximális DFG-t kell összevetni a helyszínen mért értékkel — nem fordítva.

A harmadik a sótartalom félkvantitatív vagy laboratóriumi meghatározása kloridra, nitrátra és szulfátra. Ez két okból kötelező. Egyrészt a sóterhelési osztály dönti el, milyen felújító- vagy szárítóvakolatot lehet a falra tenni (WTA Merkblatt 2-9-20/D). Másrészt a higroszkópos sók a levegőből is felveszik a vizet: a kalcium-nitrát már 55% körüli relatív páratartalomnál oldatba megy, a nátrium-nitrát 74%, a nátrium-klorid 75% körül — tehát egy sóterhelt fal a talajnedvesség útjának elvágása után sem szárad ki, ha a régi vakolat rajta marad. Ez az egyik oka annak, hogy a lánc negyedik lépése, a vakolatcsere, nem hagyható ki.

A negyedik a felületi és levegő-állapotmérés: a falfelület hőmérséklete infrahőmérővel vagy tapadó érzékelővel, a helyiséglevegő hőmérséklete és relatív páratartalma pedig folyamatosan rögzítő adatgyűjtővel, legalább egy-két hetes időszakon át. Ez különíti el a páralecsapódásos esetet a többitől, és ez adja meg azt is, hogy nyáron egyáltalán szabad-e szellőztetni. Infrahőmérőnél ügyeljen az emissziós tényező helyes beállítására: vakolt, festett falfelületnél ε ≈ 0,90–0,95, fémfelületnél ennél nagyságrendekkel kisebb, és rosszul beállított emissziónál a mért érték több kelvinnel eltérhet.

A kapilláris felszívódás fizikája: pórusméret, szívómagasság, sóhatás

A kapilláris felszívódás hajtóereje a víz felületi feszültsége. Egy hengeres kapillárisban az emelkedési magasságot a Jurin-törvény adja meg: h = 2 · σ · cos θ / (ρ · g · r), ahol σ a víz felületi feszültsége (0,0728 N/m 20 °C-on), θ a nedvesítési szög, ρ a víz sűrűsége (998 kg/m³), g = 9,81 m/s², r pedig a kapilláris sugara méterben. Tökéletesen nedvesítő pórusfalat feltételezve (θ ≈ 0, cos θ ≈ 1) két behelyettesítés mutatja meg a nagyságrendet: egy 10 µm sugarú pórusban h = 2 × 0,0728 / (998 × 9,81 × 1·10⁻⁵) = 0,1456 / 0,0979 ≈ 1,49 m; egy 1 µm sugarú pórusban ugyanez h = 0,1456 / 0,00979 ≈ 14,9 m. A tömör kerámia tégla és a mészhabarcs kapillárisainak jelentős része éppen ebbe a 0,1–10 µm-es tartományba esik.

Ebből két dolog következik. Az egyik: a felszívódás elméleti magassága sokszorosa annak, amit a falon látunk — a nedves sáv nem azért áll meg 80 cm-en, mert a víz nem tudna feljebb menni, hanem mert ott áll be az egyensúly a felfelé szállított és a felületről elpárolgó vízmennyiség között. A másik, és ez a cikk szempontjából a döntő: ha a párolgó felületet lezárjuk vagy a párolgást lassítjuk, az egyensúlyi pont feljebb tolódik, és a nedves sáv magasabbra kúszik. Egy párazáró festék vagy egy vízzáró burkolat a kapillárisan nedvesedő falon nem megállítja, hanem felfelé tolja a problémát — jellemzően éppen a lakott szint padlója fölé.

A sók ehhez hozzáadják a saját mechanikai kártételüket. A felszívódó víz oldott ionokat hoz; a párolgási zónában az oldat túltelítődik, és a só kikristályosodik. Ha a párolgási front a felületen van, a kristály kivirágzásként jelenik meg — ez a kevésbé káros eset. Ha a felületet lezárják, a front a vakolat belsejébe húzódik, és a kristályok a pórusokban nőnek: a kristályosodási nyomás megapascal nagyságrendű, ami minden szokásos vakolat- és bevonatszilárdságot messze meghalad. Összehasonlításul: a MIG-ESP teljesítménynyilatkozata a tapadószilárdságnál ≥ 0,3 MPa értéket deklarál. Ezért nem létezik olyan felületképzés — sem a miénk, sem másé —, amely egy sóterhelt, kapillárisan nedvesedő falon tartósan megmaradna.

Miért nem szabad vízszigetelés nélkül felületet képezni

A nedvesség elleni védelem Magyarországon nem ajánlás, hanem előírás. Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 57. §-a a talaj felőli nedvességhatások ellen vízhatlan szigetelés alkalmazását követeli meg a huzamos tartózkodásra szolgáló, illetve az értékek tárolására használt helyiségeknél, valamint minden olyan épületszerkezetnél, amely a nedvességtől jelentős szilárdságcsökkenést vagy más károsodást szenvedhet. Ugyanezt az irányt adja meg magasabb szinten a 305/2011/EU építésitermék-rendelet I. mellékletének 3. alapvető követelménye (higiénia, egészség és környezetvédelem), amely külön nevesíti a falakban, padlókban és mennyezetekben megjelenő nedvességet mint elhárítandó hatást. A szabályozás tehát vízhatlan szigetelést vár el — nem felületképzést, nem bevonatot, nem festéket. A pontos jogszabályi szöveg mindig a hatályos, egységes szerkezetű változatból ellenőrizendő.

A második érv gazdasági. Egy nedves falban tárolt vízmennyiség nagyságrendje kevéssé ismert. Vegyünk egy 51 cm vastag tömör téglafalat 1 800 kg/m³ testsűrűséggel, 61%-os átnedvesedési foknál (u ≈ 9,2 tömeg%): a falszelvény tömege 0,51 m × 1 800 kg/m³ = 918 kg/m², ebből a víz 918 × 0,092 = 84,5 kg/m². Ez négyzetméterenként több mint nyolcvan liter víz. Ha a felület átlagosan 2 g/(m²·h) sebességgel ad le vizet — ez a nagyságrend a szakirodalomban használt „körülbelül 1 cm falvastagság havonta” tapasztalati szabályhoz illeszkedik —, akkor évente 2 × 8 760 = 17 520 g, azaz 17,5 kg/m² távozik, tehát a teljes kiszáradás 84,5 / 17,5 ≈ 4,8 év. Ebbe az évekig tartó folyamatba beleépíteni egy 0,4–0,6 mm-es felületképzést a vízszigetelés előtt annyit jelent, hogy a bevonat ára és munkadíja néhány éven belül elvész.

A harmadik érv a bevonat saját alkalmazási feltétele. Nem következtetés, hanem a gyártó írásba adott kikötése, két különböző dokumentumban.

Az utólagos vízszigetelés módszerei tárgyilagosan

Az utólagos vízszigetelés nem egyetlen technológia, hanem legalább négy, egymást részben kiegészítő beavatkozáscsalád. A választást a diagnózis dönti el: a vízhatás-osztály (DIN 18533-1:2017), az átnedvesedési fok, a sóterhelés, a falazat anyaga és állapota, valamint az, hogy a fal külső oldala feltárható-e. A hazai gyakorlatban a német WTA-irányelvek szolgálnak műszaki alapként: a 4-6 az eltemetett szerkezetek utólagos szigetelését, a 4-7 az utólagos mechanikus vízszintes szigetelést, a 4-10-15/D (korábbi számozás szerint 4-4-04/D) a falazatinjektálást tárgyalja.

A leggyakrabban választott injektálásnál érdemes tudni, mit néz meg egy felkészült megrendelő. A furatok jellemzően 10–12,5 cm osztásban, egy vagy két sorban készülnek, 12–30 mm átmérővel; nyomás nélküli, gravitációs betöltésnél a furat 30–45°-os szögben lejt lefelé, krémes rendszernél vízszintes. A furat a fal túlsó oldalán 2–5 cm-t érintetlenül hagy. A bevitt anyagmennyiség nem becslés kérdése: a rendszer műszaki adatlapja falvastagságra és furatosztásra megadja a szükséges litermennyiséget, és ezt a teljesítésigazoláshoz mérni kell. Ha az elhasznált anyag mennyisége nincs dokumentálva, a beavatkozás utólag nem ellenőrizhető.

A lábazat külön eset: a fröccsenővíz-zóna

A lábazat azért érdemel önálló bekezdést, mert ott egyszerre három terhelés éri a szerkezetet, és a homlokzat többi részére méretezett megoldás itt rendszeresen megbukik. Az első a fröccsenő víz: a járdáról, kavicságyról vagy betonról visszapattanó csapadék a bevett tervezési gyakorlat szerint mintegy 30 cm magasságig terheli a falat, ezért a DIN 18533-1 ezt külön vízhatás-osztályként, W4-E-ként kezeli, és a szigetelést a terepszint fölött legalább ekkora felhajtással kell megvezetni, lefelé pedig a talajban folytatni. A második a fagy: a lábazati sáv a homlokzat leggyakrabban telített és leggyakrabban fagyváltakozásnak kitett része. A harmadik a sóterhelés: télen az útsó, egész évben a felszívódó nitrátok és szulfátok.

Ennek közvetlen következménye van a felületképzés megválasztására is. A MIG-ESP teljesítménynyilatkozata a tartósságnál — azaz a fagyállóságnál — NPD-t deklarál, tehát fagyállósági teljesítményre a termékre nézve nem lehet hivatkozni. A lábazati, fröccsenővíz-terhelt sávban ezért a bevonat nem helyettesíti sem a lábazati vízszigetelést, sem a fagy- és sóterhelésre méretezett lábazati vakolatot; a talajszint fölötti, védett homlokzati felületeken viszont a helyén van. Ez nem a termék hibája, hanem a deklarált teljesítmények határa — és pontosan ezt kell egy tervlapon rögzíteni.

A pince mint párakockázat nyáron

A pincék nedvességproblémájának egy jelentős része nem alulról, hanem a szellőzőablakon át érkezik, és éppen akkor a legerősebb, amikor a tulajdonos a legtöbbet szellőztet: júliusban és augusztusban. A mechanizmus egyszerű, de a köznapi intuícióval szemben áll. A pincefal hőmérséklete a talajjal érintkező szerkezet miatt nyáron is alacsony marad — hazai viszonyok között 2 m mélységben jellemzően 12–17 °C —, a kültéri levegő ezzel szemben meleg és nagy abszolút nedvességtartalmú. Ha ezt a levegőt beengedjük, a fal felületén kicsapódik belőle a víz.

A számítás elvégezhető a telítési gőznyomás Magnus-közelítésével: p_s(T) = 610,94 · exp(17,625 · T / (243,04 + T)), ahol T a hőmérséklet Celsius-fokban, p_s pedig pascalban. Vegyünk egy 26 °C hőmérsékletű, 70% relatív páratartalmú nyári külső levegőt. A telítési gőznyomás p_s(26) = 610,94 · exp(17,625 × 26 / 269,04) = 610,94 · exp(1,7033) = 610,94 × 5,491 = 3 355 Pa. A tényleges parciális gőznyomás ennek 70%-a: p = 0,70 × 3 355 = 2 349 Pa.

Ebből a harmatpont visszaszámolható: τ = 243,04 · ln(p / 610,94) / (17,625 − ln(p / 610,94)). Behelyettesítve p / 610,94 = 2 349 / 610,94 = 3,845, ennek természetes alapú logaritmusa 1,3467, tehát τ = 243,04 × 1,3467 / (17,625 − 1,3467) = 327,3 / 16,278 = 20,1 °C. Ha tehát a pincefal mért felületi hőmérséklete 16 °C, akkor a beengedett levegő harmatpontja 4,1 °C-kal a falfelület fölött van: a kondenzáció nem kockázat, hanem bizonyosság. A falfelületen kialakuló relatív páratartalom ugyanezekkel az adatokkal p_s(16) = 1 815 Pa mellett 2 349 / 1 815 = 129%, ami fizikailag azt jelenti, hogy a felesleg kicsapódik. A penész szempontjából azonban nem is kell idáig eljutni: a 80%-os felületi relatív páratartalom küszöbét a fal már jóval hűvösebb kültéri levegőnél átlépi.

A gyakorlati következtetés ellentétes a bevett szokással: nyáron a pincét nem nappal, hanem a hajnali órákban vagy csak akkor szabad szellőztetni, amikor a külső levegő abszolút nedvességtartalma kisebb a belsőnél. Az abszolút nedvességtartalom a v = p / (R_v · T) összefüggésből számítható, ahol R_v = 461,5 J/(kg·K) a vízgőz specifikus gázállandója, T pedig az abszolút hőmérséklet kelvinben. A fenti külső levegőre v = 2 349 / (461,5 × 299,15) = 2 349 / 138 057 = 0,0170 kg/m³, azaz 17,0 g/m³. Egy 16 °C-os, 75% relatív páratartalmú pincelevegőre p = 0,75 × 1 815 = 1 361 Pa, tehát v = 1 361 / (461,5 × 289,15) = 0,0102 kg/m³, azaz 10,2 g/m³. A nyári szellőztetés köbméterenként 6,8 g többletvizet visz be a pincébe. Egy 40 m³-es pincénél már egyetlen teljes légcsere is mintegy 0,27 liter vizet hoz be. A döntéshez elegendő két, összehasonlítható hőmérséklet- és páratartalom-mérő — egy kint, egy bent —, és a szabály egyszerű: csak akkor szellőztessen, ha a kültéri abszolút nedvességtartalom a kisebb. Ez az egyetlen viselkedésváltoztatás beavatkozás nélkül megszünteti a probléma jelentős részét.

Melyik lépés jön mikor: a helyes sorrend

A beavatkozási sorrend nem ízlés kérdése, hanem következmény: minden lépés az előző eredményére épül, és a sorrend felcserélése az elvégzett munkát semmisíti meg. A teljes lánc hét lépésből áll.

1. Diagnózis. Nedvességtartalom Darr-módszerrel több magasságból és falmélységből, átnedvesedési fok, sótartalom kloridra, nitrátra és szulfátra, felületi hőmérséklet és helyiséglevegő-adatsor, a meglévő vízszigetelés feltárása. Jegyzőkönyvvel.
2. A vízbejutás megszüntetése kívülről. Csapadékvíz-elvezetés helyreállítása, terep- és járdalejtés javítása (minimum 2% elvezető lejtés), lefolyók vizsgálata. Ez a legolcsóbb lépés, és nemegyszer önmagában is látható eredményt hoz.
3. Vízszigetelés. A diagnózisnak megfelelő utólagos vízszintes és — ahol szükséges — függőleges szigetelés, DIN 18533-1 szerinti vízhatás-osztályra méretezve (a lábazati sávban W4-E), WTA-irányelv szerinti kivitelezésben.
4. A sóterhelt vakolat eltávolítása. A régi vakolatot a nedves sáv fölött legalább 80 cm-rel túlnyújtva kell leverni, mert a só a látható sávon túl is jelen van. A leverés után a fugákat is ki kell kaparni, és sótalanítás következik, ha a laborvizsgálat indokolja.
5. Kiszáradás. Ez évekig tart, és nem gyorsítható korlátlanul. A hozzávetőleges tapasztalati becslés kedvező körülmények között körülbelül 1 cm falvastagság havonta; egy 60 cm-es, csak egyik oldalán szabadon száradó pincefalnál ez öt év nagyságrend, kétoldali száradásnál ennek fele.
6. Szárítóvakolat vagy felújítóvakolat. A WTA 2-9-20/D szerinti, sóterhelési osztályra méretezett makropórusos vakolatrendszer: fröcskölt tapadóréteg legfeljebb 50%-os fedéssel, szükség esetén pórusalapozó vakolat, majd a felújítóvakolat összesen legalább 20 mm vastagságban. Az irányelv fő követelményei közé tartozik a megszilárdult vakolat legalább 40 térfogat%-os porozitása, az 5 mm-nél kisebb vízbehatolási mélység és a legfeljebb 12-es páradiffúziós ellenállási szám. Ez a réteg a kiszáradás teljes ideje alatt használható, festhető, penészmentesen tartható felületet ad.
7. Páraáteresztő felületképzés. Ez az utolsó lépés, és itt — és kizárólag itt — van helye a MIG-ESP / DHMb bevonatnak is.

Mit tud a felületképzés a vízszigetelés után — és mit nem helyette

A hetedik lépésnél a felületképzésre két, egymással ellentétes követelmény hárul egyszerre: befelé engednie kell a párát, kifelé viszont vissza kell tartania a csapó esőt. Ezt a kettősséget a szakirodalom három számszerű kritériummal írja le.

Az sd-érték jelentése: az a nyugvó levegőréteg-vastagság méterben, amely ugyanakkora páradiffúziós ellenállást ad, mint a vizsgált réteg (a mérési eljárást az MSZ EN ISO 12572 rögzíti). A 0,05 m tehát azt jelenti, hogy a bevonat a páraáramlásnak annyit áll ellen, mint 5 cm álló levegő. Összehasonlításul: a telt diszperziós homlokzatfestékek sd-értéke jellemzően 0,5–2,0 m, azaz a MIG-ESP Exteriorra deklarált 0,05 m tíz-negyvenszerese; egy jó mészfestéké 0,01–0,05 m nagyságrendű. A bevonat tehát páratechnikailag a mészfestékek tartományában van, és ez az a tulajdonsága, amely a hetedik lépésben értelmet ad neki: a kiszáradó falat nem zárja vissza.

Amit a bevonat ebben a szerepben tud: a hetedik lépés páraáteresztő, esővédő, ásványi felületképzésének feladatát ellátni, kültéren pedig hozzátenni azt a tulajdonságát, amelyre akkreditált mérés van.

Amire nincs mérési adat — és ezt kimondjuk

A gyártói kommunikáció visszatérő eleme, hogy a bevonat aktívan segíti a fal kiszáradását. Ez ásványi, porózus filmről fizikailag hihető, és a kis sd-érték összhangban is van vele. Ahhoz azonban, hogy ezt állítani lehessen — különösen összehasonlító formában, más páraáteresztő felületképzésekhez képest —, három mérés hiányzik.

MIG DHMb mikromembrán technológia — magyar nyelvű bemutató animáció

A gyártó magyar nyelvű, 1 perc 49 másodperces animációja a bevonat felépítését mutatja be: a kétszeri felhordással kialakuló, összesen 0,40 mm vastag ásványi filmet, a pórusos szerkezetet, és azt az elgondolást, hogy a réteg a vízgőzmolekulák mozgását befolyásolja. A film két dolgot nem tartalmaz, és ezt érdemes tudni, mielőtt valaki a pincéjére vonatkoztatja: nem szerepel benne sem falvízszigetelési, sem talajnedvesség elleni alkalmazás, és nem mutat be nedves falon végzett mérést. Az animáció tehát a termék felépítéséről szól, nem a nedvesedés megszüntetéséről.

Mit kérjen írásban a szigetelő kivitelezőtől

A nedvességfelújítás piacán az árajánlatok azért nem összehasonlíthatók, mert nem ugyanarra a feladatra szólnak. Az alábbi kilenc tétel írásba foglalása egy órányi munka a kivitelezőnek, Önnek viszont ez az egyetlen eszköz arra, hogy két ajánlat között valódi különbséget lásson. Ha egy vállalkozó ezeket nem hajlandó megadni, az önmagában információ.

1. A mérési jegyzőkönyv: milyen módszerrel, hány ponton, milyen magasságokból és falmélységből mérték a nedvességtartalmat, és mennyi az átnedvesedési fok. Darr-módszer (MSZ EN ISO 12570) az irányadó, a kézi műszeres érték tájékoztató.
2. A sótartalom-vizsgálat eredménye kloridra, nitrátra és szulfátra, és az ebből következő sóterhelési osztály, amelyre a felújítóvakolat méretezve lett.
3. A DIN 18533-1 szerinti vízhatás-osztály megnevezése (W1-E, W2.1-E, W2.2-E, a lábazati sávban W4-E), és az az indoklás, amelyből ez következik.
4. A választott vízszigetelési technológia pontos megnevezése, gyártója és típusa, valamint az, hogy WTA szerint vizsgált rendszerről van-e szó, és a jegyzőkönyve milyen maximális átnedvesedési fokra érvényes.
5. Injektálásnál: a furatkiosztás, a furatátmérő és -mélység, a furatok dőlésszöge, és a ténylegesen bevitt anyagmennyiség literben — utóbbi a teljesítésigazolás része legyen.
6. A vakolat leverésének magassága: hány centiméterrel nyúlik túl a látható nedves sáv fölött, és mi ennek az indoklása.
7. A felújító- vagy szárítóvakolat rendszerének megnevezése, teljes rétegvastagsága, és annak igazolása, hogy WTA 2-9-20/D szerinti rendszerről van szó.
8. A felületképzés két száma a teljesítménynyilatkozatból: az sd-érték méterben és a w vízfelvételi együttható kg/(m²·h⁰′⁵)-ben, valamint a nyilatkozat azonosítója. A felújítási felületképzéstől elvárt: sd < 2,0 m, w < 0,5 kg/(m²·h⁰′⁵), w · sd < 0,2 kg/(m·h⁰′⁵). Lábazati sávban ezen felül a fagyállósági tartósságra deklarált teljesítmény.
9. Az utóellenőrzés időpontja és módja: mikor, ki és milyen módszerrel méri meg újra a nedvességtartalmat ugyanazokon a pontokon, és ki viseli ennek a költségét. Ajánlott ütem: 12 és 24 hónap.

Összefoglalás: mit tegyen, és milyen sorrendben

Ha a pincéje vagy a lábazata nedvesedik, az első teendő nem kivitelezés, hanem mérés. A négy nedvességút — kapilláris felszívódás, nyomó víz, csapadékvíz, páralecsapódás — a felületen összetéveszthető, a beavatkozásban viszont nem cserélhető fel. A mérési jegyzőkönyv birtokában a lánc egyértelmű: elvezetni a csapadékvizet, elvágni a kapilláris utat, kicserélni a sóterhelt vakolatot, kivárni a kiszáradást, szárítóvakolatot építeni, és csak a végén felületet képezni. A lábazati sávban mindehhez hozzájön a W4-E szerinti fröccsenővíz-terhelés és a fagyállóság külön követelménye.

A felületképzés — a MIG-ESP / DHMb bevonat is — ebben a láncban a hetedik lépés. Deklarált, jogilag vállalt adatai (sd = 0,05 m ± 0,02 m kültéren, 0,06 m ± 0,02 m beltéren; vízfelvétel < 0,1, illetve < 0,3 kg/(m²·h⁰′⁵)) alapján ezt a szerepet műszakilag alkalmasan tölti be: páratechnikailag nyitott marad, tehát nem zárja vissza a kiszáradó falat, és közben csapóeső ellen véd. Amit nem tud: megszüntetni a nedvesedés okát, hőszigetelni, vagy pótolni a jogszabály által elvárt vízhatlan szigetelést. Aki mást ígér — akár a mi termékünkre —, a saját ajánlatával nem tud elszámolni, ha a fal két év múlva ugyanott, ugyanúgy nedves lesz.